Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

10 Trócsányi Zsolt A konferencián szakértőként részt vevő kormányhatósági tanácsosok kö­zül különleges helyet foglal el a III. Károly évtizedeiből már jól ismert Péter Anton Hillebrand von Prandau, 1734 és 1741 között az Universalbankalität vezetője (1737 és 1741 között directori rangban), évtizedeken át az ún. Neoae­quistica (a pozsereváci békével a Habsburg-birodalomnak jutott s 1739-ben jórészt elvesztett területek, továbbá Erdély, Szlavónia és bizonyos, a Bánáttal határos dél-magyarországi területek) ügyeit felső szinten intéző katonai-kincs­tári vegyesbizottság, a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica vezetője, az 1730-as években nagy Habsburg-államkölcsönök ügyének eredményes intézője, akiről egyre határozottabban {s alappal) alakul ki az a vélemény: ő az, aki mindent tud a birodalmi pénzügyigazgatás területén. A többi tanácsosok jó­részt régi résztvevői a konferenciai üléseknek; az Osztrák Udvari Kancelláriá­ról Mannagetta, az Udvari Kamara részéről Koch, a Haditanácstól Wöber és az 1742. évi nagyszámú konferencia egy részén, továbbá egy ízben 1745-ben Keszler tanácsos, a birodalmi főhadbiztosságtól Lewenegg. A tanácsosok sorá­ban új emberként szerepel Kizing; feltehetően az e nevet viselő erdélyi főhad­biztossal azonos. 22 Az újak között két jelentős személyiség van, mindketten a Rajna-vidéki beköltözők egy újabb hullámából: Bartenstein ós Wiesenhütten. Bartenstein az állandó csillag. 1689-ben vagy 1690-ben születik Strassburg­ban, protestánsnak. 1714-ben kerül Ausztriába; katolizál. Munkabírása és hasz­nálhatósága révén mindenütt ott van a birodalmi igazgatásban, előbb bizalmas titkárként, aztán formailag is egyre magasabb beosztásokban, fel egészen a Directorium in Publicis et Cameralibus alkancellárságáig. II. József egyik ne­velője, tankönyvet is készített a számára. Friedrich Walter idézi Podewil porosz követ róla alkotott véleményét: parvenü, sznob, impertinens, játssza a szabados viselkedést, de valójában egy kis pedáns iskolamester, akiben azon­ban sok szellem van, de nem kevés hiányzik belőle ahhoz, hogy irányítani tudja az államügyeket — de ugyancsak Fridrich Walter sorolja őt (második helyen Sinzendorf után, s Gundaker Starhemberg előtt) a Habsburg-birodalom 1740 körüli államférfiúi vezető triászába. 23 Wiesenhüttent a Birodalomnak az oszt­rák örökösödési háborúban csak súlyosbodó pénzügyi nehézségei emelik ma­gasra (ahogy ugyanezek a gondok kényszerítik ki a Haugwitz-reformot is). Pénzt, akárhogyan, mindenáron — s itt van ez a Frankfurt am Main-i pénzügyi szakember, aki Ausztriában Bartenstein veje lesz. 1743 végén kap tanácsos­ságot az Udvari Kamarában, 1744. november 26-án Mária Terézia kinevezi hadi- és adósságpénztári, réz- és higanyalap-igazgatóvá (,,militar- und schuldencassae, kupier- und quecksilberfundo bestellter director"), (közvetle­nül az uralkodó alá tartozik, két Ministerialkonferenz között Starhemberg, a konferenciák elnöke alá; viszonya az Udvari Kamarához olyan, mint az Uni­versalbancalitat-é). Ragyogása azonban nagyon rövid; nem tudván megfelelni a megbízatásához fűzött várakozásoknak, 1746-ban lemond; felmentésével hi­vatala is megszűnik. 24 Az erdélyi konferenciák 1741—45. évi ülésén egyetlen ízben szerepel: 1745. december 23-án. A tanácsosok között végül (a rangsorban középtájon) ott van az Erdélyi Udvari Kancellária referens tanácsosa, általában Kozma, egyetlen esetben (1744. szeptember 25.) Csató. A Ministerialkonferenz 22 Az erdélyi főhadbiztos Kizing 1741-ben az uralkodóhoz küldendő erdélyi követ­ség instructiójában szerepel (II. rész 24. — Jkv. 1741:163.). 23 Bartensteinre: Wurzbach 1. k. 163-164.; ÖZV 11/1/1:13-16., 241., 504. M ÖZV II/l/l: 54.

Next

/
Thumbnails
Contents