Levéltári Közlemények, 56. (1985)

Levéltári Közlemények, 56. (1985) 1. - Trócsányi Zsolt: Bécs és Erdély, 1741–1745 : a Ministerialkonferenz in rebus Transylvanicis / 3–72. o.

10 Trócsányi Zsolt A konferencián szakértőként részt vevő kormányhatósági tanácsosok közül különleges helyet foglal el a III. Károly évtizedeiből már jól ismert Péter Anton Hillebrand von Prandau, 1734 és 1741 között az Universalbankalität vezetője (1737 és 1741 között directori rangban), évtizedeken át az ún. Neoaequistica (a pozsereváci békével a Habsburg-birodalomnak jutott s 1739-ben jórészt elvesztett területek, továbbá Erdély, Szlavónia és bizonyos, a Bánáttal határos dél-magyarországi területek) ügyeit felső szinten intéző katonai-kincstári vegyesbizottság, a Subdelegatio (Commissio) Neoacquistica vezetője, az 1730-as években nagy Habsburg-államkölcsönök ügyének eredményes intézője, akiről egyre határozottabban {s alappal) alakul ki az a vélemény: ő az, aki mindent tud a birodalmi pénzügyigazgatás területén. A többi tanácsosok jórészt régi résztvevői a konferenciai üléseknek; az Osztrák Udvari Kancelláriáról Mannagetta, az Udvari Kamara részéről Koch, a Haditanácstól Wöber és az 1742. évi nagyszámú konferencia egy részén, továbbá egy ízben 1745-ben Keszler tanácsos, a birodalmi főhadbiztosságtól Lewenegg. A tanácsosok sorában új emberként szerepel Kizing; feltehetően az e nevet viselő erdélyi főhadbiztossal azonos.

22 Az újak között két jelentős személyiség van, mindketten a Rajna-vidéki beköltözők egy újabb hullámából: Bartenstein ós Wiesenhütten. Bartenstein az állandó csillag. 1689-ben vagy 1690-ben születik Strassburgban, protestánsnak. 1714-ben kerül Ausztriába; katolizál. Munkabírása és használhatósága révén mindenütt ott van a birodalmi igazgatásban, előbb bizalmas titkárként, aztán formailag is egyre magasabb beosztásokban, fel egészen a Directorium in Publicis et Cameralibus alkancellárságáig. II. József egyik nevelője, tankönyvet is készített a számára. Friedrich Walter idézi Podewil porosz követ róla alkotott véleményét: parvenü, sznob, impertinens, játssza a szabados viselkedést, de valójában egy kis pedáns iskolamester, akiben azonban sok szellem van, de nem kevés hiányzik belőle ahhoz, hogy irányítani tudja az államügyeket — de ugyancsak Fridrich Walter sorolja őt (második helyen Sinzendorf után, s Gundaker Starhemberg előtt) a Habsburg-birodalom 1740 körüli államférfiúi vezető triászába.

23 Wiesenhüttent a Birodalomnak az osztrák örökösödési háborúban csak súlyosbodó pénzügyi nehézségei emelik magasra (ahogy ugyanezek a gondok kényszerítik ki a Haugwitz-reformot is). Pénzt, akárhogyan, mindenáron — s itt van ez a Frankfurt am Main-i pénzügyi szakember, aki Ausztriában Bartenstein veje lesz. 1743 végén kap tanácsosságot az Udvari Kamarában, 1744. november 26-án Mária Terézia kinevezi hadi- és adósságpénztári, réz- és higanyalap-igazgatóvá (,,militar- und schuldencassae, kupier- und quecksilberfundo bestellter director"), (közvetlenül az uralkodó alá tartozik, két Ministerialkonferenz között Starhemberg, a konferenciák elnöke alá; viszonya az Udvari Kamarához olyan, mint az Universalbancalitat-é). Ragyogása azonban nagyon rövid; nem tudván megfelelni a megbízatásához fűzött várakozásoknak, 1746-ban lemond; felmentésével hivatala is megszűnik.

24 Az erdélyi konferenciák 1741—45. évi ülésén egyetlen ízben szerepel: 1745. december 23-án. A tanácsosok között végül (a rangsorban középtájon) ott van az Erdélyi Udvari Kancellária referens tanácsosa, általában Kozma, egyetlen esetben (1744. szeptember 25.) Csató. A Ministerialkonferenz 22 Az erdélyi főhadbiztos Kizing 1741-ben az uralkodóhoz küldendő erdélyi követség instructiójában szerepel (II. rész 24. — Jkv. 1741:163.). 23

Bartensteinre: Wurzbach 1. k. 163-164.; ÖZV 11/1/1:13-16., 241., 504. M

ÖZV II/l/l: 54.