Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.
Közigazgatási reformkérdések1945 -1948 75 tikai fejlődése azonban nem ezen a viszonylag egyszerűbb úton haladt. A politikai pártok bonyolult küzdelmet vívtak a hatalomért, az állami kulcspozíciók megszerzéséért. Ennek volt része az önkormányzati közigazgatás feletti ellenőrzés és irányítás átvételéért indított küzdelem is. Az 1030—1945. sz. kormányrendelet (1946 végén) gátlóan hatott a közigazgatási munkára, de messzebbre tekintő hátrányai is jelentkeztek. Félő volt, hogy a rendelet több vonatkozásban a baloldali pártokra üt vissza, és az 1946—1947. év elejének politikai konstellációi közepette megrendezett községi választáson éppen a munkáspártok és a parasztpárt képviselői buknak majd ki az önkormányzati testületekből. Az a kisgazdapárti törekvés, amely éppen ezekben a hónapokban szorgalmazta a községi választások megtartását, világos célt követett. A politikai helyzetet a Kisgazdapárt igen alkalmasnak tartotta arra, hogy az önkormányzatokban a hatalmi helyeket jelentő állásokat maguknak megszervezzék. 23 A Baloldali Blokk ezért felvetette, hogy az önkormányzati választásokkal kapcsolatos részeket az 1030—1945. sz. kormányrendeletből töröljékr Ezzel lehetetlenné válik a községi választások megtartására való törekvés, mert a polgári politikai csoportoknak nem lesz alapjuk arra, hogy erre a jogszabályra hivatkozhassanak. 24 A provizórikus jelleg rányomta bélyegét különösen a községi, de a megyei és városi önkormányzati igazgatásra is. Bizonytalansági tényezőként szerepelt az, hogy a törvényhatósági bizottság, a képviselő-testület, az elöljáróság összetételében, hatáskörében, választásában a tisztviselői képesítés kérdésében nem volt kialakult álláspont, s azt a politikai erőviszonyok határozták meg, sokszor a jogszabályok ellenére. A községi bíró a felszabadulás után sem lett a község tényleges vezetője és ez a tisztség egyre inkább reprezentatív státussá vált. A tényleges községi vezetés most is — akárcsak a felszabadulás előtt — a községi vezetőjegyző kezében volt, akit — mint már láttuk korábban — a járási főjegyző irányított. A Parasztpárt hangoztatta, hogy a községi jegyző - a népi önkormányzat szakalkalmazottjaként — a helyi adminisztrációs tevékenység vezetője lehet és ennél nem több. Magáról a községi önkormányzat tartalmáról is megvolt a párt elgondolása. Mindenekelőtt a parasztság széles körű bevonását kívánta a községi ügyekbe, melyet a képviselő-testületen keresztül kívánt kifejezésre juttatni. A paraszti politika szolgálata mindenekfelett állt a párt tervezetében. Ennek megfelelően akarta a községi szervezetet felépíteni. Meghagyta a kisközségi szervezetet, sőt ezek számát szaporítani kívánta. A kisközség élén „kisközségi bíró" áll, aki a település teljes jogú politikai és társadalmi vezetője. A kisközségek önálló községi szervezetet alkotnak, de közös adminisztrációt szervezhetnek. Ezek a körjegyzőségek. A körjegyzőségekben az önkormányzati ügyek felelős vezetője azonban a „főbíró" vagy a „kisközségek közös bírája". Rendezésre várt számos község határa is. A történetileg kialakult községhatárok az ország több községében nem feleltek meg a lakossági, a gazdálkodási és közigazgatási érdekeknek. Az 1945-ben lezajlott földreform további módosításokat eredményezett a községhatárok területén. A Belügyminisztérium 1946 tavaszán úgy ítélte meg a földreformmal bekövetkezett új társadalmi, gazdasági helyzetet, hogy az hosszabb időre állandósulni fog. Elérkezettnek látta 23 P.I. Arch. 283.f. 10.cs . 277.ő.e. 24 Ua.
