Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.
76 Farkas Gábor a kormányzat az időt, hogy a községi határok helyzetén változtasson, mivel azok még mindig a nagybirtokrendszer képét tükrözték. A lakosság maga is kívánta, hogy a demokratikus elveknek megfelelően vonják meg a községi határt. A parasztpárti koncepció szerint a belügyi kormányzat vegye figyelembe a külterületi lakott helyek lakóinak kívánalmait, egyeztesse az érdekeket a községi birtokosok és a puszták, majorok, szállások lakói között. Irányadóknak az új községi határok megalkotása során még az is szerepelt, hogy az átszervezés az állami és az önkormányzati igazgatás menetében zavart ne idézzen elő. A varosmegyéket állami kerületi hivatalok irányították volna. A kerületi hivatalra a minisztériumok és más országos hatáskörű szervek feladatkörét kívánták ráruházni, s ezzel a minisztérium valóságosan is kormányzói szerv maradna, és nem lenne feladata konkrét igazgatási kérdések eldöntése. A kerületi hivatalok működési köre egy-egy nagyobb táj, szinte országrésznyi területet foglalt magába, és a kerületi hivatal mellett csoportosultak volna az állami szakigazgatási szervek magasabb hivatalai is. A tervezet hét állami közigazgatási kerület felállítására tett javaslatot, melyek központjait a tájegységek centrumaiban fekvő nagyobb városok alkották: Budapest, Pécs, Szombathely, Győr, Szeged, Debrecen és Miskolc városok. A javasolt központok a főváros kivételével közlekedési szempontból nem voltak könnyen megközelíthetők, és szinte valamennyi az országhatárhoz közel feküdt. A reform a közigazgatási eljárás egyszerűsítését is tartalmazta. Elvként kimondta, hogy az ügyeket két fórumon el lehet dönteni. Ezzel az önkormányzati igazgatás kezébe kívánta adni az államigazgatási feladatok nagyobb részét. Csak kivételes esetekben engedte volna meg, hogy egy-egy ügy a harmadik fórum elé kerüljön. Személyes felelősség növelését tervezte, mert ez adott a tisztviselőknek a szakértelem mellé erkölcsi és politikai biztonságot. Megengedhetetlennek tartotta a párt ugyanis, hogy a közigazgatási hatóság döntéseit a politikai pártok opponálják, sőt negligálják. A tisztviselők nagyobb személyes felelősségében látták a bürokrácia csökkentését, amely az aktatologatást is megszüntetné. Kidolgozták a segédhivataloknak azt a rendszerét, amelyek szorosan kapcsolódnak az ügyintézéshez. A szakigazgatási szervek reformját a területi önkormányzati szervek megreformálásának függvényévé tették. A tervezet megállapította, hogy az állami szakigazgatás szervezete keresztezte az önkormányzatok tevékenységét. Ezért a tervezet az önkormányzatok és az állami szakigazgatási szervek tevékenységét összehangolja, mert ez az előfeltétele annak, hogy a reformot el lehessen indítani. Feltételként írta elő, hogy az önkormányzati és az állami intézményeket a városmegyei székhelyen szervezzék és működtessék. Az állami szakigazgatási szerv hatásköre azonban több városmegyére ne terjedjen ki. 2s Csakis ez lehet a biztosíték arra, hogy az önkormányzati és az állami szakigazgatás feladatköre elhatárolódjék, és a közigazgatási teendők világosan álljanak a tisztviselők előtt. A tervezet a mezőgazdasági, a tanügyi, a pénzügyi, az ipari, a kereskedelmi igazgatás teljes átszervezését tartalmazta. Ezt abban az esetben is kívánta, ha az önkormányzati reform esetleg megreked. Ebben az esetben az állami szakigazgatási szervek működése számára új területeket kell kijelölni. 26 2 s Erdei: í m. 356-359. p. 36 Uo., 383-390. p.
