Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

74 Farkas Gábor A Parasztpárt határozatilag mondta ki, hogy az új önkormányzati egységek területén és népességén „valóságos társadalmi, gazdasági és közlekedési egységet" ért. Ezt az elvet a reform kimunkálói a XX. század húszas, harmincas éveiben végbement társadalmi változásokra alapozták, de nyomatékkal szerepelt a felszabadulás után bekövetkezett teljesen új helyzet is. A Parasztpárt közigazgatási reformtervezetében új területi igazgatási egység a városmegye volt. A városmegye a várost és a környékén levő településeket, beleértve a községeket is egységes igazgatási szervezetbe kívánta tömöríteni. A városmegye-koncepció helyes volt, megvalósítása azonban az adott politikai viszonyok között nem mehetett végbe, hiszen ez is a koalíciós pártok egyikének volt az elképzelése. A magyar városi fejlődés a XX. században, különösen az 1930-as, 1940-es években olyan fokot ért el, hogy a város és környéke egységes gazdasági, kulturális territórium lett, melyhez az igazgatási keretet kellett volna igazítani. A népi írók közül különösen Erdei Ferenc, Szabó Pál látták világosan a felszabadulás előtti időkben is a magyar közigazgatásban rejlő visszahúzó erőket. Szabó Pál Nyugat-Bihar megyéről jegyezte meg, hogy az fejlődésre képtelen, közútjai, vasútjai csonkák, csak az országhatárig terjednek, központja egy nagy falu, amely nem igazi gazdasági központ, s így nem lehet elvárni, hogy onnan a vidékre kulturális kisugárzás történjék. A városokról viszont vallották, hogy azok a vidéknek központjai lehetnek, ahol a parasztság is megtalálja «rdekeit, illetve érdekeinek képviseletét, hisz ide fut össze a társadalom valamennyi jelensége. A város a maga vonzáskörzetével együtt valóságos gazdasági és társadalmi egység. Az önkormányzat kiépítése a megszervezendő városmegyében egyetlen megoldási módnak kínálkozott. A városmegye koncepciót Erdei Ferenc még a felszabadulás előtt dolgozta ki, melyet 1945 után is következetesen képviselt. Az egész országot 98 városmegyére osztotta fel. Ezek között 48 város szerepelt mint közigazgatási központ, továbbá 38 község, amelyekben az urbanizáció jelentősen előrehaladt, és a várossá nyilvánítás esetleg csak évek kérdése volt. A fennmaradt 12 település mint városmegye központ jött számításba, de ezekben az urbanizációt a kormányzat beavatkozásával kellett volna meggyorsítani. Erdei Ferenc 1961-ben Beér János: ,A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon 1945-1960" c. disszertációjának vitája alkalmával opponensi véleményében kifejtette, hogy a városmegye-koncepciót helyesli, de az eredetileg javasolt közigazgatási egységek számát túlzottnak tartja. Mintegy 25—30 városmegye létrehozását látta ekkor reálisnak. A községi közigazgatásban is alapvető változást kívánt véghezvinni a Nemzeti Parasztpárt. Mindenekelőtt a községi önkormányzati testületek és tisztviselők státusának ideiglenes jellegét akarta megszüntetni, és az önkormányzatok véglegesítését megoldani. Az önkormányzati közigazgatás ideiglenes jellegét az 1030—1945. sz. kormányrendelet világosan kifejezésre juttatta. Le is szögezte, hogy a közigazgatási tisztviselők és alkalmazottak kinevezése és megválasztása ideiglenesnek tekintendő, és az önkormányzati tisztviselőket, az alkalmazottakat 1947. december 31. után újjá kell választani. Ez a döntés a kormányban abból az elgondolásból fakadt, hogy a nemzetgyűlési választások során az országban baloldali többség alakul ki, amely a később megejtendő községi választások során jut győzelemre. Ez a baloldali többség a törvényhatóságokban, a megyei városokban, a községekben ki tudja majd szorítani a Horthy-rezsim tisztviselőit az önkormányzati testületekből, így az elöljáróságokból is. Az ország poli-