Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945 -1948 73 azoknak kormányszinten is hangot adtak. Nemegyszer hangoztatták a minisztertanácsi üléseken, hogy a megyei keretek közé szorított Önkormányzat képtelen jól teljesíteni a reá rótt feladatokat, és a helyi igazgatás szervezeti formáinál fogva még arra is alkalmas, hogy kormányszintű intézkedéseket megmásítson, sőt el is sikkasszon. A közigazgatási reform előfeltételei közé tartozott a többi között a létszámcsökkentés, a szervezeti átépítés, az önkormányzati háztartások szanálása, új önkormányzati vállalkozások és bevételi források létesítése. Mindezeket a kormányzat 1946 elején vetette fel, és ez nagyjából egybeesett a köztársaság megteremtésének idejével (1946. febr. 1.). Az államforma változásának megszavazása a törvényhozásban, az ország lakossága túlnyomó többségének politikai támogatása mellett zajlott le. Ez kedvező politikai légkört kölcsönzött volna a közigazgatási reform széles körű kibontakoztatására is. A közigazgatási reform felé első jelentős lépésként a Nemzeti Parasztpárt a B-lista lebonyolítását tartotta. A következőkben azonban a szervezeti keretek korszerűsítését is hangoztatta. Parasztpárti megállapítás szerint a vidéki közigazgatás működése a jelenlegi tisztviselői létszám 50%-ával is biztosított. A párt elítélően nyilatkozott a Horthy-rendszert is kiszolgáló tisztviselői garnitúráról, amely minden erővel igyekszik magát átmenteni a népi demokráciába is. Az elhatárolás a tisztviselői apparátustól olyan megnyilvánulás volt a Parasztpárt részéről, amelyben határozottan jelentkeztek a sajátos politikai tendenciák. Abban kétségtelenül igazat kell adni a pártnak, hogy a közigazgatási tisztviselők a megnövelt feladatok előtt tehetetlenek voltak. Nem is szólva arról, hogy az új közigazgatási kérdések szellemét sem értették meg. fgy valóban rájuk illett az a vád, hogy ez a réteg vízfejűekből és bürokratikus szervezet palástjába burkolt egyénekből állt. Mindenekelőtt a szervezeti reformot kívánták végrehajtani, melyet területi reform megvalósításával akartak egybekötni. A Parasztpárt messzemenően egyetértett és cselekvőleg támogatta is a B-listát. Érve meggyőző volt: a felszabadulás után a közigazgatásba visszaszivárogtak a politikailag nem kívánatos elemek. Az igazoló bizottsági eljárás alkalmával nem sikerült az államgépezetnek megszabadulni a reakcionárius irányt képviselőktől. Leginkább a megyei szellem ellen keltek ki a párt vezetői. Szerintük az ancien regime képviselői ma a megyékben ülnek, akik a dzsentri szellemet is átmentették az 1945 utáni időkre. A hivatalnokok megyei csoportja a polgári társadalomhoz, a régi intézményrendszerhez és szellemhez volt hozzánőve, akik az új világot nem tudják, de nem is akarják teljes erővel szolgálni. Ezért kell kirostálni az önkormányzatokból a használhatatlan elemeket.

2 2 A létszámcsökkentés a megyei apparátust érte leginkább. Erdei Ferenc javaslata szerint a létszámcsökkentés a közigazgatási szervezeti reformra megfelelő szituációt teremtett. Tudjuk, hogy az 1946 tavaszán végrehajtott létszámcsökkentés teljes eredményt nem hozott, hisz az elbocsátottak egy része visszaszivárgott az állami és az önkormányzati igazgatásba. A közigazgatási reform megvalósításával kevesebb hivatalra, tisztviselőre lett volna szükség. Az 1946 tavaszán és nyarán lefolyt létszámcsökkentési akció a reformmal el tudta volna érni célját, hisz arra épült. Az elbocsátott tisztviselőket éppen a közigazgatási szervezet változatlan hagyása miatt kellett visszavenni, s így a B-listával a kormány nem érte el a kitűzött célt, és a tisztán politikai meggondolásból végrehajtott elbocsátások eredményeit sem tudták kihasználni. 27

Beér: i m. 112. p. v