Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945 -1948 69 A pártvezetők hangoztatták, hogy az önkormányzati tevékenységet rá kell bízni az adott közigazgatási egységre. Ebbe a munkába a központi hatalom ne avatkozzék be. Az önkormányzati szerveket választói jog alapján alkossák meg, a tisztviselőket pedig az önkormányzati szervek külső beavatkozásoktól mentesen titkosan válasszák meg.

20 Az SzDP 35. kongresszusán a bürokrácia lebontását egybekapcsolták a gazdasági fejlődés kérdésével. Megállapították, hogy aránytalanul nagy súllyal jelentkezik a nemzeti jövedelem elosztásában a köztisztviselői kar fizetése, ugyanakkor a tisztviselők életnívója nem éri el a létminimumot. Ezek ^z ellentétes tények arra intették az SzDP vezetőségét, hogy a túlméretezett államapparátus lebontását vegye tervbe, azt a parlamenti frakció is képviselje. A párt gazdasági terve szerint az összes munkabér 80%-át a tisztviselők fizetése tette ki. Ezt az összeget az ország tartósan nem bírja el. A hároméves terv végrehajtása során a párt törekedjék arra, hogy a közigazgatást ésszerűen szervezzék át, a tisztviselők egy részét irányítsák produktív munkakörökbe. A kérdés előadója Kiss Roland belügyi államtitkár volt, akit a párt által kiküldött közigazgatási bizottság összefogásával, a közigazgatás kérdésében kidolgozandó álláspontnak a megfogalmazásával és a kongresszus elé terjesztésével bíztak meg. A közigazgatási bizottság a pártkongresszus előtt megtárgyalta a felmerült közigazgatási kérdéseket, ahol véglegesen megállapodásra jutottak a főbb teendőket illetőleg: így a közigazgatás demokratizálását, az ügyintézés gyorsítását, a közigazgatási rendszer egyszerűsítését mint legfontosabb feladatot tűzték sürgős megoldásként napirendre. Az államtitkár szerint a Belügyminisztérium, de az arra hivatott Pázmány Péter Tudományegyetem illetékes kara, azután a Jogi Reform Bizottság sem rendelkezett olyan életrevaló reformjavaslattal, melyet az adott körülmények közepette megvalósításra javasolni tudott voina. A Szociáldemokrata Párt részéről ezért előálltak egy korszerű közigazgatási reformjavaslattal, holott látták azokat az átmeneti nehézségeket, melyek a végrehajtás során gátat emeltek a megvalósulás elé. Hangsúlyozták azonban, hogy a jelenlegi körülmények között is törekedni kell az igazi önkormányzatok kiépítésére. Ez annyit is jelentett, hogy a párt vallotta: a közigazgatásban maga a nép cselekvően vegyen részt. A közigazgatás a rárakódott osztálykorlátoktól szabaduljon meg. Ennek az elvnek az érvényesítését abban látták, hogy a partikuláris érdekeket szorítsa háttérbe a kormányzat, ne engedjen semmiféle csoport- vagy rétegérdeket az össznemzeti érdek fölé emelni. A központi kormányzat akarata tehát a legteljesebben érvényesüljön a területi önkormányzatok felett. Az önkormányzatok megszervezése során a dolgozó rétegek képviselete a testületekben váljék kizárólagossá. A hivatali állásokat a szakképzett egyének mellett laikusok is nyerjék el. A párt a közigazgatásban is előre kívánt törni, és javaslatával mind több vezető pozíciót kívánt biztosítani rátermett tagjainak. Az államtitkár által összefoglalt reformtéziseket a kongresszuson mégsem ismertették, hanem azt az előadói referátumhoz csatolták, mint olyan megvalósítandó feladatot, amelynek realizálása érdekében a párt vezetősége megteszi a lépéseket. A tanulmány mindenekelőtt megállapította, hogy az 1944. év előtti polgári közigazgatás tökéletesen működött, és meglehetősen jól szolgálta a magyarországi uralkodó körök érdekeit. Mint minden ország közigazgatása, úgy a magyarországi is, hűen tükrözte a polgári politikai viszonyokat. A magyarországi munkásosztály politikai színrelépése óta