Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
6 Hajdú Lajos törvényszékek az országgyűlési törvénycikkeknek, valamint a királyi rendeleteknek megfelelően végzik-e tevékenységüket. Az ellenőrzés másik formáját a felekezeti, területi, társadalmi és gazdasági közösségek vagy az egyének („állampolgárok") panaszlevelei, kérelmei-beadványai jelentették: ezek egyre szaporodó mennyisége lehetőséget nyújtott arra, hogy a kormányzat felfigyeljen a torzulásokra, vagy az élet által felszínre dobott gondokra és ezek alapján új általános szabályokat alkosson vagy konkrét rendelkezéseket adjon ki. A levéltári forrásanyag tanúsága szerint azonban a XVIII. században egy-egy jelentési (vagy korabeli kifejezéssel élve — információs) kötelezettség meggyökereztetése csak hosszú évtizedek erőfeszítéseivel sikerült, mert a nem folyamatosan működő és kezdetben még felkészületlen, valamint kisszámú tisztségviselői gárdával rendelkező megyékben hosszú éveknek, évtizedeknek kellett eltelniük ahhoz, hogy legalább kétharmaduk rendszeresen eleget tegyen az előírásoknak. A kormányzati gyakorlat általában az volt, hogy amikor valamilyen igazgatási vagy bíráskodási feladat végrehajtásáról elegendő információs jelentés érkezett be — a helytartótanács (valamelyik tanácsosa jelentése alapján) értékelte azokat, és amennyiben úgy ítélte meg, hogy a feladat végrehajtása nem felel meg valahol a kormányzat elképzeléseinek, konkrét rendelkezéseket adott ki a hibás gyakorlat megszüntetésére. Eleinte azt kellett tapasztalnia, hogy ahány megye van, annyiféle a jelentés formája és tartalma, ezért elsőbben (11 esztendővel az alaprendelkezés kibocsátása után!) azt szabályozta, hogy miképpen kell elkészíteni a perkivonatokat, mit tartalmazzon az információ. 9 Később a törvényhatóságok figyelmeztetést kaptak, hogy ne keverjék össze a polgári és a büntető-pereket, ezekről külön extractust terjesszenek fel. Ugyancsak tapasztalván, hogy egyes bíróságok eltérnek a törvényes normáktól, a helytartótanács szigorú utasítást adott ki: büntető ügyekben az ország törvényei szerint járjanak el és ne alkalmazzanak „egzotikus" büntetéseket, valamint kínzási módokat. 10 Később ugyanígy intézkedett a tanács a pénzbüntetés „átszámításának" egységes módjára: arra, hogy a jelentésbe csak az ítélettel lezárt pereket vegyék fel; hogy a szabad királyi városokban mindig a magisztrátus plénuma tárgyalja a büntetőügyeket, így hozzák meg az ítéleteket stb. 1 * Ez a megoldás azonban nem biztosította az udvar és a kormányzat számára a valóság ismeretét, a perkivonatokból pl. nem lehetett megállapítani, hogy mennyi idő telik el egy polgár letartóztatása (őrizetbevétele) és a marasztaló vagy felmentő ítélet kimondása között, de a perkivonatok azt sem tükrözik, hogy hányan pusztultak el betegségek, illetve egyéb okok miatt a börtönökben, mennyien szöktek meg stb. Ez a felismerés vezetett a rabtabellák félévenként történő beküldésének elrendelésére 175 7. június 22-én. „Egyik legfontosabb uralkodói kötelességünk az igazságszolgáltatás felügyelete. Ennek érdekében tudnunk kell, hogy a bíróságok megfelelően, az előírt rendelkezések pontos megtartásával, gyorsan - minden késedelem és huzavona nélkül ítélkeznek-e. Ezért minden törvényhatóság tegyen jelentést: hány és milyen gonosztevőt őriznek börtönükben? milyen gaztett elkövetésével vádolják (milyen bűncselekményért ítélték el) őket? Mi a nevük, vallásuk és rendi állásuk? külföldiek-e, avagy hazaiak? 9 1737. augusztus 13-án. 10 E két intimátum kiadásának napja 1754. szeptember 19., illetve 1755. május 30. 1 ' Lásd Kassics: i. m. (8. jegyzet), 40-42.
