Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

66 Farkas Gábor állítsanak fel napközi otthonokat, óvodákat, szegényházakat, szervezzék meg az ingyen tejjuttatást a szegénysorsú családoknak. A párt kulturális téren az iskolán kívüli népművelésben látta azt a lehetőséget, amely ekkor a tömegekhez leginkább hatékonyan eljuthatott. Javasolta, hogy a Szabadművelődési Tanács bevonásával az önkormányzatok kezdjék meg tanfolyamok szervezését. Ezek elsősorban mezőgazdasági és egészségügyi ismereteket adjanak hallgatóiknak, de szükségesnek találta a népfőiskolák, munkásakadémiák szervezését, olvasókörök és színjátszóegyletek, dalárdák működéseinek biztosítását is. Az MKP a jobboldali politika veszélyeire is rámutatott a III. kongresszuson. A határozatokban olvasható, hogy a koalíció felbomlasztására megindultak a kísérletek. Ennek egyik jele volt, hogy a Kisgazdapárt a Baloldali Blokkra kívánta erőltetni a maga akaratát. Az MKP figyelmeztetett, hogy a községi választások alkalmával számítani lehet arra, hogy a politikai jobboldal a maga céljaira akarja felhasználni a parasztság tömegeit, ami népellenes célokat takar. A politikai baloldal pártjai a jobboldali előretörés veszélyét látták a megrendezendő önkormányzati választásokban. Az MKP szerint a „községi választásoknak" nevezett akciót alkalmas időpontban kell megtartani. Ez alatt azt értették, hogy az önkormányzati testületekben olyan munkáspárti és szegényparasztpárti többséget kell létrehozni, melyek a helyi politikában eleve elzárják a polgári politikai törekvések érvényesülése elől az utat. Ekkor ennek lehetősége még nem teremtődött meg, sőt fennállt a veszélye egy jobboldali fordulatnak is. Az MKP a jobboldali veszély elhárítását közigazgatási úton kívánta elősegíteni. Az önkormányzati igazgatásban ezért nem az autonóm jogok szélesítését szorgalmazta, hanem a központi akarat érvényesülését, annak megőrzését, majd szélesítését.

12 így az MKP-nak küzdelmet kellett folytatnia a helyi autonómiákban, hogy a paritás elvét fenn lehessen tartani, amely a politikai baloldali tömörülés keretét adta. A paritás kérdésében a kommunisták, a parasztpártiak, a szakszervezet képviselői egységet alkottak, és így volt ez a községpolitika területén is. Az MKP reformkoncepciójához Beér János és Szabó Imre készítettek tervezetet, melyet 1946. július 28-án nyújtottak be a párt Közigazgatási Osztályának. A tervezet jórészt megegyezett az Erdei-f&e reformkoncepcióval, így el kell tekinteni ismertetésétől. Annyit azonban meg kell mondani, hogy a tervezet bevezetője a polgári közigazgatási szervezetet erős kritikával illette. A javaslat szerint megérett a helyzet arra, hogy a területi önkormányzati egységeket a kormány lebontsa, és helyettük területileg és szervezetileg is új alapokon építse fel a vidék közigazgatását. A megyét, a törvényhatósági jogú várost, a járást mint történetileg lejárt közigazgatási kategóriát értékelték a szerzők. Ezek a polgári közigazgatási egységek a tőkés társadalmi fejlődés idején csak fokozták a társadalmi ellentéteket, de szerintük a felszabadulás után is ezek a polgári keretek kötik meg a népi demokratikus kibontakozás útját. Sommásan megállapították, hogy a megye, a járás, a törvényhatósági jogú város közigazgatása még gyökeres személycsere esetén sem alkalmas a vidék demokratikus közigazgatásának ellátására. A tervezettel ellentétben az MKP a történetileg kialakult megyék megtartása mellett döntött, s legfeljebb a nagy területtel rendelkező megyék kettéosztását, a kis 12 Beér: i. m. 124-126. p.