Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

Közigazgatási reformkérdések 1945-1948 65 gazdasági lakosságot nem kell részesíteni, csakis az ipari munkásokat, az alkalmazottakat és az értelmiséget. Az MKP az Önkormányzatok háztartását kívánta minél előbb egyensúlyba hozni. Az irányelv szerint el kellett érni - mégpedig belátható időn belül —, hogy az önkormányzat kiadásait saját bevételeivel tudja fedezni, és ne szoruljon űlami vagy megyei segítségre. Magyarországon a legtöbb város és község olyan helyzetben van, illetve olyan kedvező helyzetbe hozható, hogy saját háztartását rendbe tudja szedni. A párt javasolta, hogy az önkormányzatokban vizsgálják felül, hogy mennyire tudnak élni a községet és a várost illető jogosítványokkal, illetve ki tudják-e használni az ezekből fakadó előnyöket. Ilyenek például az italmérésből, a helypénzszedésből, a kövezetvámból, a hídvámból, a réwámból és a vásártartási jogból eredő önkormányzati jövedelmek. Ugyanakkor új jövedelmek szerzésére is kell törekedni: az önkormányzatok bővítsék ki vagy hozzák léire a községi közüzemeket: — a homokbánya, kavicsbánya, kőbánya, mészégető, faszénégető, fürdőház, jéggyár, vízmű, szikvízüzem, vágóhíd, malom, olajsajtoló, — de használják ki az idegenforgalmi lehetőséget: (vár, kastély, természet adta látványosság,) a gyógyászatra alkalmas helyeket (pl. gyógyvizek.) A párt javaslatára a belügyminiszter intézkedett, hogy a községek saját vagyonukat mérjék fel. A községi ingó és ingatlan vagyonban ugyanis 1945-ben változás ment végbe. A földreform során az ország sok községe elvesztette ingatlanait, ugyanakkor több község számottevő földbirtokhoz jutott. A belügyminiszternek még 1947 tavaszán sem volt áttekintése a községi vagyon nagyságáról, mivel a meglevő községi vagyonleltárak az 1945 előtti vagyoni állapotot tükrözték. (A megyei szabályrendelet előírta, hogy a községi vagyonszemlét miijeién évben meg kell tartani.) A belügyminiszter intézkedett, hogy a tényleges állapotnak megfelelő vagyonleltárakat a községekben 1947. május l-ig kötelesek elkészíteni.

11 Az MKP arra is rámutatott, hogy a községi vagyonon túl még más, különösen adójövedelem is gyarapítja az önkormányzati pénztárt. Az 1944 előtti önkormányzati közigazgatásban a költségvetési hiányt községi pótadó kivetésével tudták fedezni. A pótadó alapja a földadó, a házadó, a társulati és a tantieme adó volt. A megyei törvényhatóságnak joga volt még az általános kereseti adó után is pótadót kivetni. 1945 után is megmaradtak egyes adónemek, melyek teljes egészükben vagy részben az önkormányzatokat illették meg. Ilyen volt az általános kereseti adó, a fogyasztási adók: (bor, sör, égetett szesz, hús stb.) italmérési engedélyilleték, szeszesital-forgalmi illeték, az adóbehajtási illeték, a marhalevél-kezelési díjak, anyakönyvi kivonatok illetékdíjai, a forgalmi adó kezelése utáni részesedés,az ásvány- és szikvízadó, mezőrendőri adó, házbérfillér, köztisztasági illeték és a tűzvédelmi járulék. A szociálpolitikai és kulturális téren már kevesebb a javaslat. Ami elhangzott, azt is az önkormányzatoknak, lehetőleg társadalmi úton kellett volna megvalósítani. így a községeknek és a városoknak maguknak kellett gondoskodni a munkaképtelenekről, öregekről, elhagyott gyermekekről, az ellátatlanok nagy részéről. Javaslatok között szerepelt, hogy a demokratikus nőszervezetek és a Nemzeti Segély közbejöttével a helyi szociális kérdéseket oldják meg az önkormányzatok; szervezzenek étkeztetési akciókat, 11 Fejér megyei Levéltár. (FmL.) A Fejér megyei alispán iratai 1946-2344. alapszám. Továbbiakban: Alispáni iratok. 5 Levéltári Közlemények 1984/1