Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

58 Farkas Gábor bizonyságot szerzett a belügyminiszter arról is, hogy a koalíciós pártok érdekeinek egyeztetése a közigazgatási reform kérdésében lehetetlen, mivel a pártok a hatalmi küzdelem részének tekintik azt. A reform ügyében első ízben a Belügyminisztériumban 1947. április 24-én volt koordináló értekezlet. A koalíciós pártok a minisztériumi értekezletre két-két szakembert küldtek ki: a Kisgazdapártot Z. Nagy Ferenc, Andrássy Dániel; a Kommunista Pártot Beér János, Deszkás János; a Parasztpártot Szentgyörgyi István, Tóth Endre; a Szociáldemokrata Pártot Reisinger Ferenc és Bartúcz János képviselték. A kiküldöttekből a minisztérium létrehozta a közigazgatási reformot élőkészítő bizottságot. A bizottság azonban csak néhány tanácskozást tudott tartani, mivel a pártok között olyan alapvető nézeteltérések keletkeztek, melyeket ezen a szinten áthidalni vagy megoldani lehetetlen lett volna. Az első tanácskozáson a Belügyminisztérium a saját közigazgatási koncepcióját terjesztette a bizottság elé, amiből ők azt a következtetést vonták le, hogy a Kommunista Párt javaslata felett indított vitát a miniszter. Ez az előterjesztés meg is pecsételte a bizottság sorsát, mivel a jelenlevő három másik párt azt tárgyalási alapnak nem fogadta el. Mivel a miniszter a további tárgyalásokon sem terjesztette elő a koalíciós partnerek által kidolgozott javaslatokat, így méltán arra a következtetésre jutottak, hogy a közigazgatás országos gazdája pártjuk véleményére csak annyiban kíváncsi, hogy a kommunista javaslatot elfogadják-e, illetve milyen változtatások mellett hajlandók azt magukévá tenni? A tárgyalások ezután érdektelenségbe fulladtak, mert a reform lényegét érintő kérdéseket már fel sem vetették. A miniszter által felvetett részletkérdések egyike-másika mégis irritálta a tagságot. Például a miniszter az adóigazgatás kérdését vetette fel, amelyet okvetlenül rendezendőnek tartott. Az adóigazgatás alsó fokon önkormányzati kézben volt, s az adófizetési morál ugyancsak több kívánnivalót hagyott maga után. Ezen a belügyminiszter az adóügy teljes államosításával akart segíteni. Az indítványt a kisgazdapárti küldöttek meglehetős közömbösséggel vették tudomásul, de passzívan szemlélte a kérdést a Parasztpárt is. Az MKP-küldöttek a kérdést támogatták, de kíváncsiak voltak a szociáldemokraták reagálására. Az SzDP a kérdés kapcsán merev, elutasító álláspontot foglalt el. Többi között kifejtették a küldöttek, hogy a miniszter milyen jogon avatkozik az önkormányzat ügyeibe? Ha hibák észlelhetők az adóigazgatás területén, azt a törvényhatósági önkormányzat illetékes szerveinek kell megoldania, és semmi esetre sem a Belügyminisztériumban, átnyúlva a középfokú önkormányzati szerv hatáskörén.

4 A belügyminisztériumi funkcionáriusoknak be kellett látniok, hogy az előkészítő bizottság konstruktív munkát éppúgy nem tudott végezni, mint azt a Jogi Reform Bizottság esetében is tapasztalták. Az MKP illetékeséi is levonták a tanulságot az előkészítő bizottsági ülésekről, és megállapították: a közigazgatási reformnak az ott előterjesztett koncepciója elsősorban a szociáldemokrata küldöttek elutasító mentalitásán bukott meg. A bizottságot a Belügyminisztérium többé nem hívta össze, és azt megszűntnek nyilvánította. • 4 MSZMP KB Párttörténeti Intézet, Archívum, a Továbbiakban: P.I. Arch., (f. - fond; cs. = csoport; o.e. = őrzési egység} 274.f. 15.cs. 23.ő\e..