Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Farkas Gábor: Közigazgatási reformkérdések a koalíciós kormányzat idején, 1945–1948 / 51–89. o.

56 Farkas Gábor kommunista pártok úgy értékelték, hogy ott a közigazgatási reform kommunista változatát képviselik. Ebben volt is igazság, hiszen a szociáldemokrata politikai államtitkár, Kis Roland nemegyszer panaszolta, hogy a miniszter a referenciát nem tőle, hanem közvetlenül a főosztályvezetőktől kéri, akik tudvalevőleg az MKP tagjai voltak. Persze voltak itt kisgazdapárti és parasztpárti alkalmazottak is. Itt működött például a parasztpárti Bibó István,. akiről köztudott, hogy a közigazgatástudomány neves szakembere volt, és Erdei Ferenccel közösen képviselték a Parasztpárt által előterjesztett közigazgatási reformkoncepciót. A racionalizálási kérdések összehangolására a Miniszterelnökség még 1945-ben létrehozta a Jogi Reform Bizottságot. Feladata elsősorban a jogszabályok rendezésében volt. A Bizottságnak kellett határoznia arról, hogy mely jogszabályok maradhatnak érvényben a felszabadulás utáni időkben. Kidolgozták reformterveiket a koalíciós pártok is. Az MKP a Jogi Albizottságra bízta 1946 nyarán a közigazgatási kérdésekkel való foglalkozást, a szociáldemokraták az 1945. évi kongresszuson hoztak létre bizottságot e kérdés tanulmányozására, majd a reformjavaslat összefoglalására. A Jogi Reform Bizottság 1946 februárjában tárgyalt első ízben a reformtervezetről. Mivel a kérdés ekkor aktuálisnak látszott, a tárgyban a bizottság hetente tartott ülést. A közigazgatási jogszabályalkotás alapelveinek tisztázása után a közigazgatási szervezeti kérdések tárgyalására került sor. Az a vélemény kristályosuk ki, hogy az egységes állami szervezet elvét kell megvalósítani, és ezzel elvetették a hatalom megosztásának polgári koncepcióját. Hamarosan a Bizottságban felülkerekedett az önkormányzati igazgatás fenntartását hangoztatok csoportja, és ezután a tárgyalásokat az önkormányzat kiépítése, tökéletesítése, általában az autonómia erősítésének jegyében folytatták. A Jogi Reform Bizottság koncepciója a polgári közigazgatás szervezeti kereteinek fenntartását vallotta, s elfogadta mindazon főbb polgári jogszabály érvényét, amelyek az önkormányzati igazgatásra vonatkoztak. Vita a szervezeti keretek kiépítésében mégis kialakult. A tagság ugyan egyetértett azzal, hogy a község, mint az önkormányzat legkisebb közigazgatási egysége megmaradjon, de a községnél magasabb szervezetek kiépítésé már nem talált egyhangú véleményre a Bizottságban. A községeket a tervezet egy területi önkormányzati szerv alá kívánta helyezni. Ez a területi önkormányzat a vármegyénél jóval kisebb lett volna, de semmiképpen sem egyezett a járásokkal. Ez utóbbitól az különböztette meg, hogy területileg jóval nagyobb, másrészt egy város vagy nagyobb község gazdasági, társadalmi vonzáskörzetét ölelte fel. A járástól az a lényeges szempont is megkülönböztette, hogy autonómiával rendelkezett. A területi önkormányzati szerv felett azonban az állami kerületi hatóságok álltak. A Jogi Reform Bizottság a területi igazgatást e három fokozatú rendszerbe kívánta besorolni, amelyben az első kettő önkormányzati formában működik. Az önkormányzati testületi szerveket azonban csekély létszámban kívánta megalkotni, ezzel is biztosítva a hatalmon levő párt közigazgatási befolyását, politikai érvényesülését a közigazgatási egységekben. E testületek a rájuk bízott önkormányzati igazgatás feladatait az általuk választott egyedi szervek útján valósítják meg. Részletes tervek kidolgozására került sor a tisztviselők alkalmazása, kiképzése és képesítése terén is. A majdnem egy esztendei tanácskozás után a Jogi Reform Bizottság által kidolgozott közigazgatási reformterv ügye elakadt. 1946 végén világossá lett, hogy a kérdésben nem tudnak tovább lépni, mivel a politikai háttér nem nyújthatott számukra