Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

4 Hajdú Lajos vetették, és rendszerint a per egész folyamán fogvatartották."

1 Valójában azonban a megyék nagy része már 200 évvel ezelőtt is szabadlábra helyezte a gyanúba került jobbágyok és plebejusok százait a szükséges eljárási cselekmények elvégzése (a vallomás jegyzőkönyvbe vétele stb.) után, mert nem látta értelmét annak, hogy a törvényszék összeüléséig - ez olykor csak hónapok múlva történt meg — etesse, őrizze a befogottat, akinek ügye már teljesen világos volt, és akinek magának a gazdaságát kellett megművelnie. (Ez egyébként nemcsak a jobbágynak volt érdeke, hanem földesurának, a megyének, sőt az államnak is.) Ilyenkor a megye a vádlottat kezesség (olykor kötelezvény, néha kaució) ellenében a tárgyalásig szabadlábra helyezte és vagy földesura, vagy lakóhelye közössége (elöljárósága) garantálta, hogy a kijelölt időpontban megjelenik majd ügye tárgyalására a törvényszék ülésén. Borsod megye 1782-ben 206 rabja közül 55 személyt helyezett ily módon, kezesség ellenében szabadlábra és egyik sem vonta ki magát az igazságszolgáltatás hatalma alól.

2 Ez azonban nemcsak borsodi gyakorlat és már sokkal előbb is létezett: a helytartótanács például 1770-ben megrótta Abaúj, Arad, Bars vármegyét (és még több törvényhatóságot) azért, mert tolvajokat, sőt olykor emberöléssel gyanúsított személyeket is szabadlábra helyezett kezesség (fidejussio) ellenében, holott ez a gyakorlat ellentétes az 1715:7.te. rendelkezéseivel.

3 A tankönyvek és az élet ellentmondásaira azonban más példát is említhetek: a magyar jogtörténet kézikönyve szerint a feudális periódusban „a nem nemesek kisebb bűnügyeiben szóbeli pert folytattak le ... Szóbeli perben a vizsgálat befejezése után a kitűzött határnapon sor került a bíróság előtti tárgyalásra (megyei, városi törvényszék, úriszék)".

4 A rabtabellák azonban mást mondanak: Arad törvényszéke történetesen 1782. augusztus 6-án 48 Ft ellopásáért őrizetbe vetette, kötél általi halálra ítélte és augusztus 12-én már kivégeztette Pópa Juon 30 éves erdélyi férfit; Csanád sedriája pedig 1776. május 30-án 2 ökör, valamint 1 ló elkötéséért befogatta Urskán András 38 éves siklovai férfit, halálra ítélte és az ítéletet már június 12-én végre is hajtatta.

5 A történeti forrásokból több száz ilyen példát lehetne megemlíteni: a büntetőbíróság szóbeli eljárás után, viharos gyorsasággal (6-12-15—20—30 nap alatt) halálra ítélt és kivégeztetett tolvajsággal, emberöléssel, istenkáromlással stb. gyanúsított embereket. Igaz a tankönyvi tétel, amely szerint nem-nemesek esetében csak kisebb bűnügyekben került sor a szóbeli perre? Úgy vélem, egyértelmű a válasz: nem. A íjogtörténetileg releváns tények megismerésének eszköze tehát nem a régi tankönyv, hanem a történeti valóság, az a forrásanyag, amelyből ez feltárható. Ez pedig - az egyes perek teljes történetét egybefogó periratok vagy pertestek mellett — a rabtabella és a bíróság által rendszeresen felterjesztett perkivonat. A büntetőjogtörténeti kérdések megválaszolása azonban nemcsak a szűken vett szakma, hanem történettudományunk egésze számára is fontos, hiszen aki a nép tör1 Csizmadia Andor-Kovács Kálmán-Asztalos László- Magyar állam- és jogtörténet. Budapest, 1972. 332. Az idézett részt Kovács Kálmán írta. Kiemelés az eredeti szövegben. 3 OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No. 18. pos. 68-2. 3 OL, C-28: 1770/Lad.B, fasc. 3, No. 1. pos. 2, 3, 10. stb. 4 Csizmadia-Kovács-Asztalos: i. m. 333. Az idézett részt Kovács Kálmán írta. Kiemelés az eredetiben. 'Aradot lásd OL, C-43: 1782/Sauska, No. 3. pos. 237-2, Csanádot pedig OL, C-28: 1776/Lad.C, fasc. 2, No. 23, pos. 95.