Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.

írásbeliség a körmendi uradalom paraszti jogügyleteiben 43 a mindig kerek számok jelzik is, hogy körülbelül voltak csak tisztában azzal, hogy hány évesek.

40 1633-ban a tanúk emlékeztek még arra, hogy Tarnóczy András özvegye elvett egy rétet Szalay Péter nevű ispánjától.

41 Mivel Tarnóczyné 1556—1565-ig volt a város birtokosa,

42 ha ispánjára emlékeztek, legalább 68 évre nyúlt vissza a körmendiek memóriája. Egy másik földdarabról is tudták, hogy a Tarnóczyak földesurasága alatt, „mikoron a várat is bírták", juhaklot csináltattak rajta. Azon, hogy a két rét további szövevényes birtoktörténetét Joó János (1595-1603) és Batthyány Ferenc (1605-1625) idejéből nagy részletességgel rekonstruálták, már kevésbé csodálkozunk.

43 1768-ban hét 80 és 97 év közötti életkort valló öregember „még a boldogtalan kuruc világ előtti" időkre, vagyis a XVII. századra emlékezett vissza. Ez a 65—70 éves időköz tehát a legnagyobb, támpontokkal igazolható távolság, amelyet memóriájukkal áthidaltak a körmendiek. Szabó János, aki 97 évesnek vallotta magát, jól emlékezett a kurucok előtti időből a városi szabad kocsmára, mert maga is sokszor ivott, táncolt benne. 95 esztendős tanútársa a körmendi katonaság lovaira, azok legeltetésére emlékezett - ami szintén 1700 előtt lehetett csak —, hiszen maga is őrizte a katonák paripáit.

44 A tanúk egy része tehát a saját szemével látott dolgokra emlékezett: „ex scitu", az oklevelek terminológiája szerint.

4 s 1633-ban az egyik berkifalvi tanú elmondta, hogy „minek utána Tarnóczyné a várat és a várast eladta volna is", egy kertet megtartott magának. Az öreg jobbágy itt is azért emlékezett a földdarab sorsára, mert fiatal korában, valamikor 1565 után, „ű szántott is benne az asszony számára".

46 * 40

Hotai Mihály 1643-ban nyolcvanesztendó'snek mondta magát, és ha ez tán túlzás is, valóban szerepel a 40 évvel korábbi urbáriumban mint családfő, 1609-ben a királynál panaszt tevő körmendi küldöttség tagja volt. Megtalálható Balogh György is az 1603-as urbáriumban, Podar Máté pedig 1603-ban már kisbíró volt, és 1609-ben is ilyen minőségben „panaszolkodott" II. Mátyásnál. 1603: MOL Ft. 2221. doboz UC F.ll. No.27. 1609: MOL P 1322. B.cs. Kisebb összeírások No.35. 4

'MOL P 1313. Maj. Lad.2. No.12. Szeremleiana. 42

1556-ban halt meg férje, Tarnóczy András. MOL E 185. Magyar Kamara Archívuma, Archívum familiae Nádasdy. Tarnóczy Andrásné levele Nádasdy Tamáshoz, 1556. márc. 8. Kiadása: Komáromy András:*!amóczy Andrásné levelei Nádasdy Tamáshoz. Történelmi Tár 1907. 547. Erdődy Péter 1565-ben váltotta vissza Körmendet Tamóczynétól: MOL P 1313. B.cs. Acta Ant. Alm. 3. Lad.6. No.30/1. 43 MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.2. No.12. Szeremleiana. 44

MOL P 1313. B.cs. Körmend oppídum úrbéri pere. 204. cs. p. 218-219. A három magát 97 esztendősnek valló tanú mintha szavahihetőségét akarta volna növelni, amikör tartózkodott attól, hogy kerek száz évet diktáljon be. Mivel Körmenden 1700-ban „az katonálkodás elmúlt", a katonák lovairól valló Bencze György valóban az előző századra emlékezett vissza. (Az 1700-as új rendtartás: MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.2. No. 119.; Varga János: Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban. Bp. 1969. 229-300.) Máskor viszont a „nagyon régen" és a „még a kurucok előtt" fogalma egybeolvadt. Kocsis János Nádasdon 1750-ben azt állította, hogy „circiter 10 esztendeig szolgált Szőczén még a kuruc világ előtt", és lovait közel a kérdéses helyekhez őrizte. Kocsis János mintegy 55 évesnek vallotta magát, vagyis 1695 körül született, és így a „kuruc világ előtt" semmiképpen sem szolgálhatott ki tíz esztendőt MOL P 1313. Maj. Lad. 8. No.29/2. Metalia Nádasd. 1750. jún. 26. 17. tanú., 4 s

Fügedi Erik: i. m. 443. 46 MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.2. No.12. Szeremleiana. .