Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Tóth István György: Írásbeliség a körmendi uradalom falvainak paraszti jogügyleteiben a XVII–XIX. században / 31–50. o.
44 Tóth István György A mintegy 95 éves Kaposy Mihály 1746-ban emlékezetében tartotta a perlekedő két falu földjét elválasztó jeleket, hiszen korábban gyakran vette semmibe őket, és „örzöttö ott loppal a hidvégi csordát". A határjeleket „maga is kész volna megmutatni, hacsak a szeme világosságátul meg nem fosztatott volna". 47 Ugyancsak 1746-bana magát 90 évesnek valló Osvált Miklós meg tudta még mutatni, hogy hol volt „egy nyárfán keresztvágás" 25 évvel előbb, mert gyakran pásztorkodott arra. 48 Az emlékezet nemcsak egy-egy fontos határjelet, mezsgyét vagy régi birtokos nevét tartotta meg, de néha valóságos kis novellát adtak elő a megidézett öregemberek. Vizlendvai Gödi János 1746-ban azt vallotta, hogy mintegy 60 évvel korábban fürjészni ment a mezőre, és a vitatott földeken ott szántott akkor a hidashollósi Gazdagh György, „ki megállítván ezen tanút, mondván neki: fogtál-e sok fürjeket, felelvén: csak hármot, azután kérte arra, hogy segétene néki azon földekben szántani, kinek szavára hajulván, fordult az ekével ötöt vagy hatot, mely földek lementek az rétekig. Ott a végében egy pogácsa almafa volt, kirül szakasztott a tanú, onnénd vallja, hogy azon földek Hidashollóshoz tartozandók voltak. 49 így volt-e valóban? A 94 éves vénembernek aligha kellett attól tartania, hogy szavait ellenőrzik. A vallomástevők nagyobbik része azonban a hallomásból, „ex auditu" ismert tényekre hivatkozott. Az információ átörökítése tudatos volt, a tanúk azért emlékeztek ennyi idő távolából is a faluhatárt jelölő fákra, régi jogszokásokra stb., mert az akkori öregek törekedtek arra, hogy ezt az ismeretanyagot átadják. 50 1751-ben egy 56 éves horvátnádaljai jobbágy emlékezett, hogy „midőn a kurucok Körmend városát elégették", vagyis 1706 körül, egy körmendi öreg ember megmutatta neki a szóban forgó rétet, és elmondta, hogy ki bírta. 51 Egy másik, szintén 56 esztendős rempehollósi fátensnek a határt jelző vitatott utat hajdanán egy 80 esztendős öregember mutatta meg. 5 2 Osvált Miklóssal 1745-ben mint 90 évessel találkoztunk már. 53 1724-ben még csak 60 évesnek vallotta magát, azaz 21 év alatt harmincat öregedett, ami az anyakönyv előtti világban természetes jelenség lehetett. 1724-ben elmondta, hogy mintegy 40 évvel korábban Körös Bence, akinél szolgált, „kivitte ezen útra,. . . monda néki: ez az igaz út Rempehollósról Körmendre", majd három földhányást (határjelet) is mutatott neki. 54 A szülők is törekedtek az információk továbbadására: Léránth Mihály és Benedek apjuktól, „ki is száz esztendős volt", hallották, hogy hol húzódik a két falu határa. 5s Nemzedékről nemzedékre öröklődtek a tudnivalók: 1718-ban Bognár Pál rem47 MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.6. No.6:A. Metalia inter Hidvég et Hollós. 4S f/o. N0.6:B. * 9 Uo. No.6:N. S0 Fügedi Erik: i m. 440-441. 447. 5j MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.2. No.29. Faludiana. A kurucok felégetik Körmendet: MOL P 1322. B.cs. Összeírások, Körmend 7-25. p. 118/a. 52 MOL P 1313. B.cs. Maj. Lad.6. N0.L6. Metalia inter Hollós et Molnaszecsőd. 1718. nov. 30. 53 Uo. No.6:B. Metalia inter Hidvég et Hollós. $4 Uo. No.31. Metalia inter Molnaszecsőd et Pusztarádóc. ss í/o. ,No.6:J. Metalia inter Hidvég et Hollós. 1746. nov. 16. 10. 23. tanú, vö. uo. 25. tanú. Az „ex scitu" és az „ex auditu" nem zárták ki egymást: Szabó György „mind maga tudományábul,
