Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.

HAJDÚ LAJOS A BÜNTETÖJOGTÖRTÉNET KUTATÁSÁNAK KIHASZNÁLATLAN LEHETŐSÉGEIRŐL* (A RABTABELLÁK ÉS BÜNTETÖ-PERKIVONATOK TÖRTÉNETI FORRÁSÉRTÉKE) • 1. Szélesebb értelemben vett történetírásunk egyik súlyos, immár hosszú évtizedek óta tartó betegsége, hogy múltunk forrásainak „vallatása" közben a mozgalmas ünnepek vagy , jeles napok" eseményeinek kutatása mögött szinte teljesen háttérbe szorul a hétköznapok történéseinek tanulmányozása, egyebek között annak vizsgálata, hogy a társadalmat alkotó ember milyen körülmények között élt és dolgozott, milyen események segítették vagy gátolták munkája eredményességét. Hogy saját szakmámnál maradjak: a tudomány peremvidékére került vagy a jogtörténeti kutatásokból teljesen hiányzó témák sorába tartozik a bűnözés történeti változásainak (mennyiségi és minőségi jellegzetességeinek) elemzése,. pedig senki nem tagadhatja, hogy a jogtörténet számára nem csupán a jogalkotás, hanem a jogalkalmazás tanulságainak felderítése és bemutatása is feladat. Szükséges-e tudnunk, hogy egyes vármegyékben, városokban vagy pallosjogú (nagy) uradalmakban, illetve az egész országban egyes történelmi időszakokban hányan (sokan vagy kevesen), milyen bűntetteket és hogyan követtek el? Igen. A jogtörténet meg tud-e felelni feladatának, ha nem ismeri, hogy az igazgatás vagy az igazságszolgáltatás szervei gyakorlatilag hogyan végezték el a bűncselekmények felderítését (a nyomozást), a bizonyítékok összegyűjtését (a vizsgálatot)? Nem. Elegendő-e, ha ismételgetjük néhány régi derék professzor tankönyvben kifejtett (gyakran lakonikus) véleményét arról, hogy az eljárásban milyen szabályok, hogyan érvényesültek, ha nem tudjuk megválaszolni, hogy a változó történelmi periódusokban a különféle bíróságok mikor és mennyire voltak az osztályuralom fenntartásának vagy megszilárdításának, illetve az emberi értékek védelmének eszközei? Nem elegendő. Tovább lehetne sorolni a kérdéseket, ezekre a felelet azonban csak egy lehet: a gyakorlat ismerete nélkül a büntetőjogtörténet egyetlen kérdése sem válaszolható meg, mert egy törvénycikk vagy tankönyvi fejezet kommentálgatása még nem jogtörténet, ennek vizsgálatából nem maradhat ki az élet, a praxis tanulságainak elemzése sem. Erre annál is inkább szükség van, mert a feudalizmus időszakában számos büntetőjogi norma létezett (egyebek között megyei, városi statútum is), de olykor nem is a jogszabályt, hanem a saját gyakorlatukban kialakított szokást követték a bíróságok gyakran a tiltó rendelkezések ellenére is — az ügyek megítélésében. Egy példa erre: a magyar állam- és jogtörténet kézikönyve szerint „A gyanúba került jobbágyot, városi plebejust [a nemesekkel ellentétben — H. L.] viszont azonnal elfogták, vallatás alá *E tanulmány egy közeljövőben megjelenő, .ßuntett és büntetés Magyarországon (a XVIII. sz utolsó harmadában)" című monográfia kutatói tanulságairól készült, elsősorban azzal a céllal, hogy a szűkebb pátria története iránt érdeklődők figyelmét felkeltse és őket hasonló elemzések elkészítésére ösztönözze. 1*