Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

Krónika 247 rintos - királyi adótétele,

3 5 továbbá a szepesi, egresi és kerci apátságok számos adata.

3 6 A szlovákiai forráskiadvány például a XIV. század elejéről a szepesi apát és a konvent hat oklevelét közli,

3 7 míg Hervay ugyanebből az időből egyetlen egyet sem említ.

3 8 A második ok következtében hiányzó oklevelek közül négyet említek. Csák nembeli Miklós végakaratáról 1239-ben az egresi monostorban két oklevél készült. Az egyiket fráter A. dictus abbas de Egris et eiusdem loci conventus adta ki.

3 9 Ezt a többször publikált forrást Hervay is említi,

4 ° míg a másikat, amelyik néhány hónappal korábban, még az A. sziglával jelölt apát perjelsége idején keletkezett, nem. Az egresi monostorra vonatkozó adatok közül másutt is

4

' éppen ez az oklevél hiányzik. Kiadója fráter A. dictus prior, S. subprior et H. custos de Egris volt, akik oklevelüket saját - konventi - pecsét híján az apát pecsétjével erősítették meg: In huius rei testimonium litteras presentes scripsimus et quia sigillum proprium habere non consuevimus, sigitto venerabilis patris I. abbatis de Egris eas fecimus roborari. Az idézett részlet a sajátos ciszterci pecséthasználat magyarországi érvényesülésének beszédes bizonyítéka. Az ovális apáti pecsét kis töredékével együtt fennmaradt oklevelet

42 már régen publikálták,

43 és a történeti irodalomban is felhasználták.

44 A borsmonostori apátság kegyurának, Bors comesnek a felesége 1231-ben Esztergomban tett végrendeletet.

4 s Végintézkedésének egyik tanúja Éliás borsmonostori apát volt.

4 6 A hántai káptalan 1267. évi oklevele arról tájékoztat, hogy egy házaspár szerzetesi életformát választott: a férj pannonhalmi bencés lett, a feleség pedig veszprémvölgyi apáca.

4 7 A heiligenkreuzi levéltár a pilisi apát és konvent két 1377. évi oklevelét őrzi. Weis mindkettőt kiadta.

4 s Forráskiadványából Hervay csak a korábbi oklevelet említi,

4 9 akárcsak Békefi Rémig munkája.

50 Az említett kiadott, különösen az 1231. és 1267. évi többször kiadott források kimaradása mellett még az is a szisztematikus feltáró munka hiányára mutat, hogy kiadott források kiadatlanként 3 s Johann Christian von Engel: Geschichte des ungarischen Reichs und seiner Nebenländer. I. HaUe, 1797. 24., 35. 36 Vincent Sedlák: Regesta diplomatica nee non epistolaria Slovaciae. I. Bratislavae, 1980. passim; Gustav Gündisch: Urkunderbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen. VI. Bukarest, 1981. passim. 31 Sedlák: i. m. 100., 205., 242., 316., 355. 38

L m. 177-178. 39

DL 61140 40

I. m. 91. 41 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. I. Bp., 1963. 855. 42 DL 61141 43

Georgius Fejér: Codex diplomaticus Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I—XI. 1829-1844. IV/1. 162-163. 44

Franz Eckhart: Die glaubwürdigen Orte Ungarns im Mittelalter. Innsbruck, 1915. (MIÖG: Ergänzungsband IX) 411.; uő.: Hiteleshelyeink eredete és jelentősége. Századok 47 (1913), 647.; Kumorovitz L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. A jászóvári premontrei kanonokrend gödöllői Szent Norbert gimnáziumának és Szent Norbert-nevelőintézetének évkönyve az 1943-44. iskolai évről. Gödöllő, 1944. 321. 4S

DL 164 46 Az okleveleket kétszer is kiadták. Fejér: i. m. 111/2. 270.; Ferdinandus Knauz: Monumenta ecclesiae Strigoniensis. I. Strigonii, 1874. 280. 4 7

Az adat három okmánytárban is megtalálható. Wenzel: i. m. III. 170-171.; Hazai Okmánytár. I. Kiadják Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly, Véghely Dezső. Győrött, 1865. 37.; PRT II. 332. 4

"Weis: i. m. II. 315-316., 318-319. 4

*I.m. 148., 152. 5 "Békefi Rémig: A pilisi apátság története. I. Pécs, 1891. 371-372.