Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.
Krónika 245 monostori apátság levéltárából származó okleveleket, 28 a pannonhalmi levéltárban pedig az említetteken túl is akad borsmonostori eredetű forrás. 2 9 A levéltári adatok kapcsán Hervay az elkerülhetetlen ismétló'dések ellenére igen helyesen külön felsorolja az apát, illetve az apát és a konvent közös kiadványait, hiszen ezek az oklevelek, illetve fogalmazványaik az egykori levéltárba tartoztak. Számuk Borsmonostor, Cikádor, Pilis, Szepes, Toplica és Zirc esetében látszik jelen tó'sebbnek. A kötet közli dátumukat, az apát nevét, a forrás jelzetét és kiadását. Sajnos, külön nem jelzi, hogy melyik az apát, és melyik az apát és a konvent közös kiadványa. Utal viszont az apáti és a konventi pecsétekre, valamint a pecsétnyomókra is. A ciszterci könyvtárakat még a levéltáraknél is nagyobb pusztulás érte. A források csak Bélháromkút, Borsmonostor, Egres, Kerc, Toplica és Zágráb középkori könyveiró'l tájékoztatnak. Különösen értékes az a jegyzék, amelybó'l megtudjuk, hogy Egres az alapítás után a XII. században milyen könyveket kapott atyaapátjának monostorából, Pontignybó'l. A szűkszavú közlésekből inkább csak a pusztulás mértékére következtethetünk. Ha a jelentéktelen bélháromkúti apátság birtokában az 1509. évi inventárium szerint 85 közelebbről nem ismertetett könyv volt, akkor mennyivel több lehetett a gazdag királyi monostorokban, mint például a pilisiben, melynek könyvtáráról 1505-ből latin versecske tudósít. A levéltárral és könyvekkel foglalkozó részt az apátság birtokainak számbavétele és a bevételekre vonatkozó meglehetősen kevés adat követi. Hervay azonosítja a ciszterci birtokokat, többnyire térképen ábrázolja őket, s jelzi a ciszterci birtoklás időhatárait. A személyi rész az apátok archontológiáját, a szerzetesek és külön az egyetemre járók neveit tartalmazza. Az Index fontium editorum felsorolja, hogy mely forráskiadványban, mely évkörből, hol található a ciszterci monostort érintő közlés, míg a befejező rész bő bibliográfiát ad az 1982-ig megjelent művekről. A veszprémvölgyi, pásztói, illetve az ercsi ciszterci monostorok bibliográfiájából az előtörténetükre vonatkozó alábbi munkák hiányoznak: Kumorovitz L. Bernát: Kálmán király 1109. évi veszprémvölgyi „ítéletlevele". Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Bp. 1980. Szerk.: Bertényi Iván. 155168: Boronkai Iván: Cerbanus Maximus Confessor- és Johannes Damascensus-fordítása. Irodalomtörténeti Közlemények, 70/1966, 140-142, uó'.: Übersetzungsfehler in Cerbanus' lateinischer Version von Johannes Damascensus und Maximus Confessor. Philologus 115 (1971), 32-45, uő.: Die Maximos-Übersetzung des Cerbanus. Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 24 (1976), 307-333: Petrovics István: Volt-e Szegeden bencés apátság? Acta Universitatis Szegediensis de Attila József nominatae. Acta Historica, Tomus LXXI. Szeged, 1981. 37-43. Ez utóbbi azért fontos, mert az ercsi monostor történetét egy olyan 1225. évi adattal gazdagítja, melyet eddig tévesen Szegedre vonatkoztattak. A magyarországi ciszterci monostorok között a betűrendnek megfelelően helyet kapott az osztrák Heiligenkreuz és a lengyel Koprzywrica ciszterci apátsága is, mivel mindkettő főként királyi adományok révén magyarországi birtokok ura volt. Természetesen a szerkezet itt más, a közzétett adatok döntően csak ezekre a birtokokra vonatkoznak. Végül a kötet tömören áttekinti a Rend magyarországi történetének főbb XVII-XX. századi eseményeit. Minthogy a morvaországi Velehrad, az osztrák Heiligenkreuz, illetve a sziléziai Heinrichau (ma Henrylków Lengyelországban) ciszterci apátjainak vezetésével a XVIII. században újratelepült pásztói, pilisi, szentgotthárdi, illetve zirci apátságok fokozatosan önállósultak és a XIX. század folyamán a zirci apát vezetésével egyesültek, Zirc (II) cím alatt tárgyalja a zirci, pilisi, pásztói és szentgotthárdi egyesített ciszterci apátságok, azaz a Ciszterci Rend magyarországi történetét az újbóli megtelepedés nehézségeitől a II. József-kori feloszlatásig (melyet az akkor már porosz uralom alatt levő Heinrichauhoz tartozó Zirc külpolitikai okból elkerült) és az oktatási feladatot vállaló Rend működésének újbóli engedélyezésétől az 1950-ben történő újbóli feloszlatásáig. Ehhez a fejezethez csatlakozóan a szerző ismerteti a Rend oktatási és egyéb intézményeit. A könyv végén összesítő térkép, több alaprajz és mintegy száz fénykép látható. Az oklevelek, pecsétek, pecsétnyomók és zömmel építészeti emlékek, gyakran töredékek, gazdagon illusztrálják a 2 8 Johann Nepomuk Weis: Urkunden des Cistercienser-Stiftes Heiligenkreutz im Wiener Walde. I — II. Wien, 1856-1859. (Fontes rerum Austriacarum, II. Abt.: Diplomataria et acta, Bd. XI/1., XVI/2.) I. 293-296., 307-308., 316. 2 'Tudománytár 15 (1844), 57-66.
