Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

244 Krónika replő monasterium Sanctae Cntcis lokalizálása is. Ennek helyét eddig többfelé keresték. Hervay most megnyugtatóan tisztázta, hogy a Vértes hegységbeli Keresztúr, a mai Vérteskeresztúr hajdani Szent Kereszt monostorával volt azonos. Az eredetileg bencés apátságot, melyet a Csák nemzetség 1146 előtt alapított, Egres filiájaként 1214 táján ciszterci szerzetesek népesítették be. A Csák nemzetség kiemelkedő személyiségeinek: Ugrin esztergomi érseknek és Miklósnak a kapcsolata a ciszterci szer­zetesekkel, és főként az utóbbinak és francia feleségének kapcsolata az egresi monostorral való­színűsíti és egyben indokolja is a változást. Minden monostor adatainak a gerincét a Hervay által fontosnak vélt források - zömében oklevelek ~ jobbára kivonatos közlése képezi. Sajnos, érdemi bevezető' híján nem tudjuk meg, hogy melyek voltak a válogatás szempontjai. Az eredmény azonban minősíti őket. A Res memorabiles cím alatt közölt forrásszemelvényekből többek között olyan adatok is kimaradtak, mint a bors­monostori konvent, apát és kegyúr 1222 táján a szolgálónépek adózásáról hozott alább még említendő intézkedése vagy a péterváradi apát és a szerzetesek 1282. évi viszálya. Ezek a források egyébként ismeretesek voltak a szerző előtt, hiszen kiadásaikat említi. 24 Ugyanebben a részben szerepelnek azok a forráskivonatok is, amelyek a ciszterci monostorokban nyugvó előkelők temetéséről tudósítanak. így olvashatunk arról, hogy II. András királyt és második feleségét, a francia Courtenay családból szár­mazó Jolántát az egresi, első feleségét, az 1213-ban meggyilkolt Gertrúdot pedig a pilisi ciszterci monostorban temették el, s utóbbinak síremlékét nem sokkal később a Magyarországon megforduló Villard de Honnecourt készítette. Hiányzik viszont a Pozsonyi Krónika közlése, miszerint II. András középső fiát, a tatárok által súlyosan megsebesített Kálmán halicsi királyt 1241-ben az akkor még beginák (utóbb ciszterci apácák) lakta ivanicsi monostorban temették el. 2 s A forráskivonatokat a többnyire teljesen elpusztult középkori monostor építéstörténete és felszerelésének, berendezésének számbavétele követi. Majd igen fontos rész foglalkozik a levéltárral, illetve könyvtárral. A nagy pusztulás miatt mindössze a borsmonostori és a veszprémvölgyi apátság levéltára ma­radt meg. De a nagy veszteségek miatt ezekben sem sok a középkori oklevél, számuk az előbbiben alig haladja meg a 300-at, utóbbiban pedig a 150-et. Ábrahám, Bélháromkút, Kerc, Szentgotthárd, Toplica és Zágráb esetében a középkorból mindössze kisebb-nagyobb levéltári töredék őrződött meg, míg a többinél legfeljebb csak néhány oklevél. A toplicai apátság okleveleinek zömét az 1366 táján keletkezett egyetlen magyarországi ciszterci chartularium hagyta ránk. A fennmaradt forrás­anyag igen egyoldalú: gyakorlati célból tobbnyira csak a birtokjogi vonatkozású, illetve a különféle (bíráskodási, adózási stb.) kiváltságokat tartalmazó okleveleket őrizték meg. Az apátok, illetve a szerzetesek és conversusok személyéről, a monostor belső életéről többnyire ezen oklevelek szór­ványadatai tájékoztatnak. Inventárium is csak kettő került elő. A bélháromkúti 1509-ben, a zágrábi 1513-ban készült. Az utóbbi 76 oklevelet is számba vett. Nyilván ennél sokkal több inventárium keletkezett; a cikádori 1361. évi rövid leltárból arra következtethetünk, hogy minden apátválasz­táskor összeírták a monostor javait. A kötet közli a levéltárak, levéltári töredékek jelenlegi őrzőhe­lyét, sőt, több esetben az egyes oklevelek levéltári jelzetét is felsorolja. Hogy miért nem mindegyiket, arra érdemi bevezető híján ismét nem kapunk választ. így legfeljebb furcsáihatjuk, hogy míg a bors­monostori apátság mintegy háromszáz oklevelének jelzetét megtaláljuk a kötetben, 26 addig a vesz­prémvölgyi monostor feleannyi oklevelének jelzetét nem. 2 7 Igaz, hogy mindeme igyekezet ellenére a borsmonostori oklevélfelsorolás sem lett tökéletes. A heiligenkreuzi levéltár szintén őriz a bors­\ tihanyi, pécsváradi, szekszárdi, garamszcntbenedeki és az almádi konvent középkori pecsétjén szerepel a capitulum szó. Sólymos Szilveszter: A pannonhalmi hiteleshelyi pecsét ikonográfiája. Művészettör­téneti Értesítő 30 (1981), 136-138., PRT X. 31-32., PRT XII/B. 17., 55., 98., 314. A bakonybéli konvent középkori pecsétjén viszont a conventus kifejezés olvasható. PRT VIII. 61-62. A győri káptalan 1222-ben conventus, a csornai premontrei konvent pedig 1237-ben capitulum szóval minő­síti önmagát. PRT I. 655., Pannonhalmi rendi lt. Caps. 62-A = DF 206967. "I. m. 76., 140. I5 Scriptores rerum Hungaricarum tempore ducum regumque stirpis Árpadianac gestarum. Ed. Emericus Szentpétery. II. Bp., 1938. 43. a6 I.m. 72-73. 27 I.m. 196.

Next

/
Thumbnails
Contents