Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - KRÓNIKA - Solymosi László: Észrevételek a Ciszterci Rend magyarországi történetének repertóriumáról / 237–251. o.

Krónika 243 A sajátos ciszterci pecséthasználat nem lebecsülendő gyakorlati-módszertani jelentősége, hogy segítségével megállapítható, illetve kizárható a pecséttulajdonos ciszterci volta. Erre főként akkor van szükség, ha valamilyen okból a rendi hovatartozás ismeretlen előttünk. A Csanád megyei rahoncai monostor az ilyen esetek közé tartozik. Mivel rendi hovatartozásáról a fonások nem szólnak, a közeli egresi ciszterci monojtojral való kapcsolata miatt korábban arra gondoltak, hogy a rahoncai is ciszterci monostor lehetett.

2 ° Hervay jogosan jiem tartotta meggyőzőnek ezt a feltevést, és Rahoncát kiiktatta a ciszterci monostorok sorából.

21 Eljárását a ciszterci pecséthasználat ismeretében perdöntő bizonyítékkal támaszthatjuk alá. Ehhez mindössze jobban szemügyre kell vennünk a Hervay által is említett oklevelet,

2 2 melyet fráter Adam prior de Rohonca totusque eiusdem loci conventus adott ki. Ez a keltezetlen oklevél, mivel a benne foglaltak közvetlen előzményét az egresi ciszterci konventnek két 1239. évi kiadványa örökítette meg, még ugyanebben az évben vagy legkésőbb 1240-ben készülhetett. A rahoncai okleveleket Pál bán és az egresi apát pecsétjével, valamint sigillo capituli nostri, vagyis a rahoncai konvent pecsétjével erősítették meg. (A capitulum és a conventus kifejezéseket ekkor még egyaránt, s - mint ebben az esetben is - váltakozva használták a kanonoki és a szerzetesrendi testületek jelölésére.) Az oklevél három pecsétje közül csak a középső maradt meg, az is némileg rongált állapotban. Ennek ellenére felirata töredéke, az ábrázolt védőszent: Szent Mihály arkangyal és a másik két pecséthez viszonyított helye alapján egyértelmű, hogy / az oklevélkiadó rahoncai konvent pecsétje maradt ránk.

2 3 A pecsét szövegbeli minősítése és tárgyi valósága kölcsönösen megfelelnek egymásnak: a rahoncai monostor 1240 táján konventi — testületi - pecsétet használt. Ezt a típust - mint láttuk — a cisztercieknél csak mintegy száz évvel később vezették be. Konventi pecsétjeik a többi egyházi testületével szemben egységesek, mondhatni egyhangúak voltak: a többnyire azonos védőszent és a rendi előírások miatt Szűz Máriát ábrázolták. A kötet általános részének a többszörösét kitevő speciális rész alfabetikus rendben közli a 22 magyarországi ciszterci monostor adatait alapításuktól megszűnésükig. A 22 apátság közül 8 még a középkor folyamán elveszett a Rend számára. Keresztúr és Pozsony már a XIII. században, Cikádor, Ercsi, Ivanics és Kerc a XV. században, Egres és Zágráb pedig a XVI. század elején más szerzetesrend vagy éppen világi papság kezére jutott. A változást többnyire a monostorok elnéptelenedése előzte meg. További 13 apátságban 1526 és 1557 között, a török előrenyomulás és a polgárháború idején szűnt meg a legtöbbjükben már alig-alig pislákoló kolostori élet. A veszprémvölgyi apácák tartottak ki legtovább. A török veszély elől Körmendre költöztek, ahol tevékenységük a XVII. század elején ért véget. A török kiűzés után, a XVIII. században csak Pásztó, Pilis, Szentgotthárd és Zirc épült újjá s vált újra ciszterci szerzetesek otthonává. A kötet mindegyik monostor adatait egységes szerkezetben rendezve közli. Először az apátság fekvéséről, névváltozatairól és filiatiójáról tájékoztat. Sikerült a rendi katalógusokban 1214-től sze20

Borovszky Samu: Csanád vármegye története 1715-ig. II. Bp., 1897. 519.; Koloman Juhász: Die Stifte der Tschanader Diözese im Mittelalter. Münster in Westfallen, 1927. 91-92. 21

1. m. 43. / "I. m. 91. 23

DL 62150: Juhász: i. m. 91., 220. és Abb. 25. A veszprémi káptalan 1214. évi oklevele is szinonimaként használja a conventus és a capitulum kifejezéseket. Solymosi László: A hiteleshelyi pecséthasználat kezdeteihez. Magyar Herold 1 (1984), 113. A Váradi Regestrum a váradi székesegyház kanonoki testületét általában a capitulum, míg 1216-ban és 1234-ben a conventus fogalmával jelöli. Regestrum Varadinense examinum ferri candentis ordine chronologico digestum, descripta effigie editionis a. 1550 ülustratum sumptibusque capituli Varadinensis lat. rit. Curis et laboribus loannis Karácsonyi et Samuelis Borovszky editum. Bp., 1903. 211.1.162. sz., 302.1. 378. sz. A pécsváradi és a szekszárdi apátság szerzetesi közösségét viszont capitulumként említi egy 1212. évi oklevél. Wenzel Gusztáv: Árpádkori új okmánytár. I-XII. Pest, Bp., 1860-1874. VI. 355-356. A somogyvári apát és a szerzetesek 1215. évi oklevelükben testületüket kétféleképpen nevezik meg: consensu totius nostri capituli, illetve convetus nostri sigillo. A pannonhalmi Szent-Benedek-rend története, (a továbbiakban PRT) Szeik.: Erdélyi László, Sörös Pongrác. I-XII/B. Bp., 1902-1916.

1. 632. A francia apátságok pecsétjeinek feliratában a conventus és a capitulum egyaránt előfordul. J. Roman: Manuel de sigülographie francaise. Paris, 1912. 242. (A kötetet Kumorovicz L. Bernát szívességéből használtam.) Magyarországon a bencés pecséteken igen gyakori a capitulum megjelölés. Többek közt a pannonhalmi,