Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - IRODALOM - Gyalay Mihály: Jogtörténeti tanulmányok V. kötet. Szerk.: Csizmadia Andor. Bp., 1983 / 229–234. o.

Irodalom 229 JOGTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK V. KÖTET Szerkesztette: CSIZMADIA ANDOR Budapest, Közgazdasági és Jogi Kiadó, 1983. 372 1. A Magyar Jogász Szövetség Jogtörténeti Bizottsága gondozásában megjelent a Csizmadia Andor akadémikus által szerkesztett Jogtörténeti Tanulmányok ötödik kötete. Kiadását egyetemi segédkönyvként a műveló'dési miniszter rendelte el; az egyik szerző (Szita János) tanulmánya bevezető soraiban ezt lényeges körülményként emeli ki. A szerzők betűrendjében felsorakozó tanulmányok közül tizennégyből Magyarország jog- és igazgatástörténetének vagy szükséghelyzetek jogi szabályozásának historikumát ismerjük meg. Egy szerző Amerika múltjából a jelenig ívelő, míg egy másik auktor a Szovjetunió jelenéből a jövőbe mutató nagy összefoglaló stúdiumát tartalmazza a tanulmánykötet; végezetül öt a római joggal foglalkozik, és e jogrend nyomait követi hazai földön, Pannoniában. DEGRÉ ALAJOS: Zala megye vezetőségének kiválasztása a feudalizmus végén. - Az időközben elvesztett kitűnő jogtudósunk színes korrajzú hátterével tekinthetünk be Zala patriarchális közigazgatási életébe. Az ősi autonómiát ápoló törvényhatósági igazgatás szervezetét ismerjük meg, amely a „vagyoni állás"-on kívül a tehetség tekintélyén is alapult, bár azt - a szerző elnéző megfogalmazásában - „a viszonylag menthető nepotizmus szálai szőtték át". Tanulmányában a higgadt bölcsesség érvényesülésének példája a korábban még egytelkes Deák família tagjainak fokozatos emelkedése. Az úrbérrendezés korában Zala vármegye a politikai reformtörekvések egyik zászlóvivője volt. A megyei vezetőtisztségeket nagy- és középbirtokos famíliák tartották kezükben; így a XVIII. század végén s a XIX. század legelején családi szövetségek uralkodtak a megyén. Pályájukat alszolgabírákként kezdték. Jelentős vagyont főleg ügyvédi praxissal szereztek, s a középbirtokosok közé emelkedve elnyerték a táblabírói címet is. KÄLLAY ISTVÁN: Világos adóssági per és csődeljárás az úriszéken. - A nagy jegyzetapparátusra épülő tanulmány az 1729-1834 közötti időszak 27 úriszékének 87 világos adóssági perét és csődeljárását Magyarország különböző tájairól válogatta össze. Kállay professzor mindezt témakörök szerinti reprezentatív esetekben mutatja be. A tudomány interdiszciplinaritását, nemkülönben a szakmai utánpótlás képzési módját szolgálja a téma terminológiájának lehetőleg ismétléseket kerülő száz szakkifejezése. Ezeknek a szövegbe való ötvözése egyben az adott pontos értelmezést is megfogalmazza. CSIZMADIA ANDOR: A szabad királyi városok becikkelyezése az 1790-91. évi országgyűlésen. - Levéltári kutatások rendkívül tanulságos korrajzú összefoglalása ez a tanulmány. Az uralkodónő, látván a magyar rendek „engesztelhetetlen ellenállását minden adóztatási kísérlettel szemben" a továbbiakban pátensekkel kormányzott (úrbéri 1767, Ratio Educationis 1777). Országgyűlést aztán II. József alatt sem tartottak. A rendek mind szövevényesebb obstrukciója közepette húzódik évtizedeken át számos városunk új szabad királyi városkénti becikkelyezése. Talán valamennyinél küzdelmesebb volt - a reprezentatívként bemutatott - Pécs város kiszabadulása a földesúri hatalom s a vármegyei jurisdictio alól. Bár a becikkelyezést sohasem érte el, 1780 óta közjogilag mégis szabad királyi város volt, és az is maradt. Csizmadia professzor hazánk városainak legelismertebb jogtörténeti szakértője, múltjuk kitűnő ismerője. E tanulmánya során is a legkülönbözőbb összehasonlításokat tehette Magyarország akkori több tucatnyi városával és vármegyei törvényhatóságával. KAJTÁR ISTVÁN: Pécs szabad királyi város választott polgárságának szószólója a rendiség utolsó évtizedeiben (1828-1848). - A céhes iparhoz kötődő hagyományos polgárságnak csak kis része tudott a korszerű polgárosodásba bekapcsolódni. Pécs városi szervezetében a 12 szenátorból álló tanács rendelkezett a hatalommal. Korszakunkbeli szervezetében találkozunk először a szószólói hivatallal, amit országunk más tájain a legkülönbözőbb néven - tribun, tribunus plebis, orator-szónok, Fürmender, Vormund, formondor, Vorrender, Hundert-Mann-Wort - ismertek. A szerző a szószólói tevékenységgel kapcsolatban 2400 ismert ügy jegyzőkönyvét vizsgálta meg. Vizsgálódásait