Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - IRODALOM - Gyalay Mihály: Jogtörténeti tanulmányok V. kötet. Szerk.: Csizmadia Andor. Bp., 1983 / 229–234. o.

230 Irodalom korábban a jogtörténészi bizottságban ismertette. Az 1848: XXIII. te. aztán a városokat is népképviseleti alapokra helyezi, így a rendi korszakhoz kötődő szószólói funkció nem volt fenntartható. RUSZOLY JÓZSEF: Városi közgyűlési házszabályok (1861-1867). - Az 1848 áprilisi törvényeket a reformkorban több évtizedes elméleti-publicisztikai előkészítés és országgyűlési reformmunkálatok sora előzte meg. Egyikük-másikuk mégis az ideiglenesség jegyeit viselte magán. Például első városi törvényünk, az 1848: XXIII. te. Ez az Októberi Diplomát követő újjáéledés (Szegeden „kis forradalom") idején, 1860-61-ben újból hatályba lépett, majd a kiegyezés korszakától öt esztendeig ismét hatályban maradt. Az 1848: XXIII. te. kimondta: „a szabad királyi város a vármegyéhez hasonló önállóságot élvez". A tanulmány párhuzamba állítja a választójoggal kapcsolatos 1848: V., illetve XXIII. tc.-ek közötti eltéréseket. Pártok szerinti csoportosulások 1861-re Pesten és Szegeden egyaránt jelentkeztek; éspedig a Deák-párti zöldek és a szélsőbalos fehérek nagyjából 3:1 arányban. A szerző a későbbiekben is e két szabad királyi városunk statútumának részletes eltéréseit mutatja be; egyben a szembetűnő kölcsönhatásokat is érzékelteti. PECZE FERENC: Az interpellációs jog kialakulása és érvényesülése. - A polgári népképviselet egyik pillérét az interpellációs jog képviseli. A megfelelő magyar intézmények a polgári forradalom és a szabadságharc idején jelentek meg. Az államközösségben élt magyar-horvát-osztrák képviseleti szervek az interpellációkat a fél évszázad folyamán a status quo igazolására használták. A magyar interpellációs jog a külföldi kodifikációk fejlődésvonalába korán felzárkózott. Lenin e jogosítványnak feltételes értelmet tulajdonított. A neoabszolutisztikus időkben az interpellációs jog gondolatát a szakirodalmi források tartották ébren. 1867-től fogva jelentősége növekedését a szerző igen jellemző példák sokaságával bizonyítja. Szép számmal forgatták az interpelláció fegyverét a nemzeti egyenjogúság egyes kérdéseinek megoldása érdekében. A magyar interpellációs jog gyakorlatát jónéhányszor határozzák meg a kettős birodalmi államszerkezet átalakulására irányult kezdeményezések. Főleg a trializmus és quadrializmus törekvései a múlt század utolsó harmadában váltanak ki nálunk vitákat. Parlamentünk a cseh államjogi deklaráció és fundamentális pontok áttételes hatására egész sor magvas interpellációt tárgyalt meg. A mai értékelésben is kiemelkedő eseteik a maguk idején nemzetközi, s utóbb méltán jogtörténeti jelentőségre tettek szert. MEZEY BARNA: Törvényelőkészítés a dualista Magyarországon. (A kormány szerepe a törvényalkotásban.) - Az osztrák-magyar kapcsolatokban elkülönült a „közös" és a saját „belső" állami ügyek hatásköre. A polgári berendezkedés megkövetelte a parlamentáris életnek a belügyekre is kiterjedő érvényesülését, míg a Monarchia közös ügyeiben a hangsúly a végrehajtó hatalomra, a császár és király, s a közös miniszterek ténykedéseire helyeződött át. A tanulmány a magyarországi parlamentarizmusnak a törvényalkotásban is kifejeződő helyzetét, dualizmuskori fejlettségét, érvényesülésének esélyeit, ezen belül is a kormánynak a törvényelőkészítésben és magában a törvényalkotásban való szerepét vizsgálja. A kabinet lehetővé tette a képviselőház bizottságainak részvételét az előkészítés érdemi szakaszában. SZITA JÁNOS: A magyar közigazgatás területi rendezése a Bach-korszakban és az 1849. március 4-i osztrák alkotmány. - A tanulmány mind a magyar, mind az osztrák jogtörténetet érinti. Az alkotmánytervezetet a császár 1849. március 15-én kihirdeti. Az osztrák jogtörténészek azon vitájában, miszerint ezen alkotmány életbe lépett-e vagy sem, Szita professzor a márciusi alkotmány életbeléptetését bebizonyítja. A magyar szabadságharc leverése után hazánkban katonai kormányzatot vezetnek be. A szerző részletesen bemutatja a császári birodalom átszervezésének valamennyi fázisát. Hazánkban a teljes átszervezés 1853. január 19. és 1854. április 29., illetve 1857 között ment végbe. Az összbirodalom átszervezésének folyamatát elindító „márciusi alkotmány" nem érte meg a három esztendőt sem. STIPTA ISTVÁN: Megyei elképzelések a törvényhatóságok /rendezéséről. - Az országgyűlés 1866-ban a megyék és községek rendezésére 108 tagú bizottságot alakított. A kormány csakhamar összeütközésbe került a vármegyék azon részével, amelyek a municipiumok régi jogait továbbra is érvényesíteni kívánták. A szerző 25 vármegye 79 akcióját vizsgálta meg. KAHLER FRIGYES: A pénzhamisítás bűncselekményének alakulása Magyarországon. - Már I. István és utódai érvényt szereztek az uralkodó pénzverési jogának. Ezt - mint nyugaton - nem osztották meg hűbéreseikkel. A pénzhamisítás első törvényjogi megfogalmazását az 1298. évi törvények tartalmazzák. A szerző részletesen ismerteti a pénzverésre, pénzgazdálkodásra és a pénzhamisításra vonatkozó későbbi jogi szabályozást.