Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

f A magyarországi bányaigazgatás szervezete 217 A gyárak kereskedelmi kapcsolatait illetően a vasgyári főnök hatáskörét minimálisra korlátozták. Minden nagyobb összegről szóló megrendelési vagy eladási szerződés megkötése a központi igazgatóság részére volt fenntartva. Még újságok, folyóiratok és könyvek beszerzéséhez is a központi igazgató engedélyét kellett kérni. A központi igazgatóság által jóváhagyott fenntartási építkezések költségeit megszabott határig utalványozhatta a vasgyári főnök, de ezekről is jelentést kellett küldeni a központi igazgatósághoz. Uj építkezések költségeinek elszámolása és az épületek műszaki átvétele szintén a központi igazgatóság hatáskörébe tartozott. Tisztviselőket és üzemágat vezető tisztjelölteket csak a központi igazgatóság engedélyével helyezhetett át, s ugyancsak a központi igazgatóság hatáskörébe tartozott minden költséggel járó áthelyezés jóváhagyása. A főnök által elrendelt áthelyezéseket is jelenteni kellett a központnak. Betegség, szabadság vagy egyéb sürgős ok esetén szükséges helyettesítés céljából ideiglenesen megváltoztathatta a tisztviselők munkakörét. Az öszszes tisztviselők, altisztek, szolgák, havibéresek, napi-béresek kinevezésére, előléptetésére, jutalmazására stb., a vasgyári főnöknek a központi igazgatósághoz kellett javaslatot felterjeszteni. Az állandó munkások felvétele és magasabb bérkategóriába sorolása a központi igazgatóság feladata volt. A vasgyári főnök hatásköréhez csak az ideiglenes munkások felvétele, napi bérüknek a bérszabályzat alapján történő megállapítása és elbocsátása tartozott. Az állandó munkások esetén a felmondás elfogadása, pénzbírságolás és fegyelmi úton történő elbocsátás, ez utóbbi a központnak történő bejelentés mellett, tartozott a főnök feladatai közé. Rendkívüli esetben a főnök saját részére 3 napi szabadságot vehetett ki a központ hozzájárulása nélkül, tisztviselőknek viszont 8, egyéb alkalmazottaknak 14 nap, munkásoknak pedig 2 hónap szabadságot engedélyezhetett, de egy személynek egy évben legfeljebb háromszor. Fizetési előleget csak a központ adhatott, bérelőleget is a főnök csak 20 koronáig adhatott és még ugyanazon hónapban le kellett vonni a hátralévő bérből. Az alkalmazottaknak egyenként és évenként 50 koronáig, a társpénztárból pedig 20 koronáig adhatott segélyt, jutalmat pedig csak rendkívüli esetben és 20 koronáig, a központi igazgatósághoz utólag tett jelentés mellett. A vasgyári főnökök részére is biztosította az utasítás a hatáskörön túl terjedő intézkedés jogát olyan esetekben, midőn a kereskedelemből veszély vagy a kincstárra nézve egyéb kár származhatott. Ha a bányaigazgatóságok és bányahivatalok részére kiadott ügy- és hatásköri szabályzatokat összehasonlítjuk a vasgyárak központi igazgatósága és a vasgyári hivatalok főnökei részére készített hasonló utasításokkal, akkor az azonos szerkezeti felépítések ellenére is azt látjuk, hogy az utóbbi összeállításánál már elvi szempontok vezérelték a minisztériumot. Az 1867-es kiegyezéstől a kincstári nemes- és színesfém termelését, továbbá a sóbányászatot irányító bányaigazgatási szervezet centruma a Pénzügyminisztérium volt. Hasonlóan az államigazgatás egyéb területeihez, az abszolutisztikus kormányzati rendszer maradványaként ebben az ágazatban is erős centralizáció érvényesült. Ebből következett, hogy a bányaüzemeket irányító bányaigazgatóságok önálló intézkedési jogköre igen korlátozott volt. Minden fontosabb kérdésben a döntés joga, mint láttuk, a minisztériumot iÜette. Tekintve a szétszórt bányaműveket és az ún. szolgálati utat (bányamű,