Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
A büntetőjogtörténet kutatásának lehetőségeiről 21 A társadalmi-gazdasági változásokra visszavezethető és a táblázatokban is tükröződő következő jelenség a bűncselekmény elkövetésének gyanújával tömlöcbe vetett nők és fiatalkorúak (20 év alattiak) számának állandó növekedése. Ha a teljes periódus valamennyi tabellájának mintegy 15 ezer személyre vonatkozó adatait veszem figyelembe, akkor az állapítható meg, hogy a rabok valamivel több mint 17%-a tartozott a szebbik nemhez. A városokban ez az arány azonban csaknem egyharmados, a megyékben már kisebb és legalacsonyabb a pallosjogú uradalmakban — de az abszolút számok és az arányok a 70-es években a legalacsonyabbak, a 90-es években a legmagasabbak. Ez egyrészt a kapitalizálódás következménye: a városok jó része a vizsgált periódusban már a gazdasági-kulturális és társadalmi élet centruma, itt van a legnagyobb igény a volt zsellérlányok — asszonyok cselédmunkájára. De elsősorban a város a színtere a tiltott érzéki élvezetek megszerzésének is. Idetódulnak a környékből — a büntetőtabellák tanúsága szerint — a világ legősibb női szakmájának gyakorlására áhítozó nők, akik szolgálataira a városban megfordulók vagy az ott élők (elsősorban a katonák) inkább igényt tartanak, mint a zárt közösségek szigorú normái közül éppen csak kilépni kezdő falvak férfinépe. A kriminológiai tanulság azonban ennél sokkal több, nemcsak az évezredek óta tipikusan női bűntettnek számító cselekmények (magzatölés, szajhálkodás stb.) száma és aránya nőtt meg a vizsgált periódusban, hanem az egyéb gaztettel vádolt vagy emiatt elítélt nők száma és aránya is. A vásári tolvajok jelentős része már közülük kerül ki, de akadnak közöttük betörők, sőt lókötők is; egy nőt pedig Esztergom törvényszéke azért ítélt halálra (az ítéletet végre is hajtották), mert az ajtókat felfeszítve szentségtörő lopást követett el, egy templom kincseit tulajdonította el. 46 Olyan esetek is találhatók a tabellákban, amikor az anyát és lányát együtt vonja felelősségre a bíróság, mert a tapasztaltabb anya vagy bevonta a „munkába" leányát is, vagy éppenséggel ő tanította ki a fogásokra, a legcélravezetőbb elkövetési módokra. Mindezek — megítélésem szerint — megerősítik azt, amit a kezdődő (csökevényes) kapitalizálódásnak és a társadalmi stabilitás megbomlásának a bűnözésre gyakorolt hatásáról az előbbiekben elmondottam. Ugyanilyen motívumok magyarázzák azt is, hogy a befogottak és elítéltek között a tizenévesek (sőt tízen aluliak) száma és aránya állandóan növekedett — főleg a városokban, ahol minden ötödik „börtönlakó" ehhez a korosztályhoz tartozott. Az is szembetűnő, hogy az 1770-1795 közötti időszakban szaporodott ugyan a hatalommal vagy annak egyes rendelkezéseivel, illetve helyi képviselőivel szembeszegülő és emiatt tömlöcbe vetett személyek száma (a korszak elején e kategóriához tartozott a rabok 1,1 %-a, a periódus végén 2%-a) — egészében véve azonban ez a növekedés nem számottevő. Az ilyen bűntetteket elkövetők száma és aránya a megyékben a legnagyobb, a szabad királyi városokban és a pallosjogú uradalmakban viszont az ellenszegülés vagy „zendülés" miatt befogottak száma elenyészően csekély. Ez azt tanúsítja, hogy ebben a periódusban a társadalmi feszültségek a robbanásponttól még nagyon messze voltak, a kizsákmányolt nép harca elnyomói ellen nem volt még annyira elkeseredett, mint ahogy azt néhány évtizeddel korábban - a történeti valóságot mellőző dogmatizmus mindent lenyűgöző hatása alatt — hangosan hirdettük. 4 6 Henczel Zsuzsanna 26 éves és Henczel Pál 24 éves nagyölvedi lakosokat ezért végezték ki 1783. február 7-én Esztergomban. OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.116.
