Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
22 Hajdú Lajos 5. A rabtabellák és büntető-perkivonatok azonban nemcsak az egyes időszakok országos kriminalitásának főbb jellegzetességeit, változási irányait mutatják meg, ugyan- N ilyen következtetéseket nyújt egy-egy megye, szabad királyi város vagy uradalom ilyen természetű levéltári forrásainak tanulmányozása is. Mi olvasható ki ezekből? a) Elsősorban az, hogy egy-egy félév (vagy egy többévtizedes történelmi időszak) alatt hányan fordultak meg a megye (szabad királyi város) és a pallosjoggal rendelkező uradalmak börtöneiben. Nőtt-e vagy csökkent ezek száma? b) Melyik uradalom rendelkezett pallosjoggal (a halálos ítélet kiszabásának és végrehajtásának jogosultságával) és e jogát rendszeresen, a normák figyelembevételével gyakorolta-e? A közbiztonság történeti fejlődésének (javulásának vagy visszaesésének) vizsgálatához e kérdés megválaszolása nélkülözhetetlen. Elsősorban azért, mert számos megyében a lakosság jelentős része nagybirtokon élt, a polgári jogviták és a büntetőügyek nagy részét (olykor többségét) az úriszékek döntötték el, így a reális Judicium kialakításához az úriszéki gyakorlat tanulságainak figyelembevétele elengedhetetlen. Csongrád megye törvényszéke például 1776. I. félévében mindössze 13 személy (12 férfi és 1 nő) büntetőperében hozott marasztaló vagy felmentő ítéletet; ugyanezen félévben viszont a csongrádi úriszék 45 (39 férfi és 6 nő), a szentesi pedig 21 személyt (16 férfit és 5 nőt) ítélt el. 47 Biharban a megyei, illetve a 8 pallosjogú uradalom börtönében 1782. II. félévében az alábbi számú befogottat, illetve elítéltet őriztek: a megyénél 302 (265 férfi és 37 nő); a belényesi g. kat. püspöki uradalomban : 34 (32 férfi, 2 nő); a béli r. kat. püspöki dominiumban : 38 (37—1); a diószegi-székelyhidi nagybirtok tömlöcében : 15 (14— 1); az adorjáni-keresztszegi uradalomban : 33 (29—4); Nagyváradon a kamarauradalom tömlöcében : 17 (12-5), a káptalani birtok börtönében: 65 (55—10), a r. kat. püspöki uradalom karcerében pedig 14 (13—1) rabot őriztek, míg a vaskoh-i r. kat. püspöki úriszék tömlöcében ez idő alatt 47 (42—5) rab „fordult meg". 48 Az uradalmakban vizsgálati fogságban levők vagy elítéltek száma tehát meghaladta a megye börtönében őrzött rabok számának 87%-át. Hogyan alakultak vajon ezek a számok (arányok) 1785-ben, a Horea-Closca parasztfelkelés vérbefojtása után? c) Ugyancsak sok értékes történelmi konklúzió levonására ad lehetőséget annak vizsgálata, hogy a befogottak-elitéltek között milyen volt és az idők múltával hogyan változott a férfiak és nők, fiatalok és öregek, cigányok stb. száma és aránya: mennyi nemes - jobbágy (zsellér) és cseléd — iparos, kereskedő - katona — honorácior („értelmiségi") — jószágpásztor stb. fordult meg egy-egy félév során a tömlöcökben és az arányok a későbbiekben miképpen módosultak? Melyek voltak az egyes társadalmi rétegek tagjai által elkövetett „tipikus" bűntettek? Az országos adatok elemzése azt tükrözi, hogy a jószágpásztorok többnyire lókötésért, marha-, sertés- és birkalopásért kerültek tömlöcbe; az ő orgazdáik többnyire a mészárosok voltak, a használati cikkek tolvajai által elorzott holmikat pedig jobbára kereskedők-zsidók vették meg; a kocsisok leggyakoribb bűntette az előzés, rivalizálás során, „gyorshajtás" miatt elkövetett testi sértés vagy halálokozás volt. 47 OL, C-28: 1776/Lad.C, fasc.2, No.23, pos.114-1, 2, 3. 48 OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.81-1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9.
