Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 211 saját hatáskörében és azonnal felfüggeszthette bármelyik hivatali beosztottját. A fölöttes hatóság rendeleteit köteles volt végrehajtani. Ismernie kellett a vezetésére bízott üzemeket és az üzemek vezetésére kiadott szabályrendeleteket és egyéb utasításokat. Az önálló intézkedés jogkörét itt még jobban korlátozták, mint a bányaigazgatóságoknál és főbányahivataloknál. Üzemi kísérleteket 200 korona költségig, hivatali helyiségek bútorozását, felszerelését, irodai eszközök beszerzését évenként s hivatalonként 50 koronáig, lakóépületek tatarozását évenként s épületenként 200 koronáig, üzleti épületekét 400 koronáig engedélyezhette saját hatáskörében. A többi ügyben értékre való tekintet nélkül a fölöttes hatóság dönthetett. Tisztviselőknek 8, altiszteknek és szolgáknak 14, munkásoknak 28 napig engedélyezhetett szabadságot. Fizetési és bérélőlegeket a tiszta bérmaradvány 2/3-áig engedélyezhetett, de csak ugyanazon havi keresetből való megtérítés mellett. Halasztást nem tűrő esetben a bánya- és kohóhivatali főnök, hasonlóan a bányaigazgatókhoz és a főbányahivatali főnökökhöz, a felettes hatóság jóváhagyása alá tartozó ügyekben intézkedhetett, ha a rögtöni intézkedés a kincstárra előnnyel, a halogatás pedig kárral járt volna. A bányát, kohót vagy egyéb üzemet vezető tisztviselőnek a feladata általánosságban hasonló volt a bánya- és kohóhivatali főnökéhez, önálló intézkedési jogkörét azonban még jobban korlátozták. Azonban az üzemvezetők részére is biztosítva volt, hogy rendkívüli és halasztást nem tűrő esetekben, egyidejű jelentéstétel mellett, saját hatáskörén túl terjedő ügyekben is intézkedhessenek. 7. Különleges profilú bányahivatalok A bányahivatalok közül különálló és elvi szempontból a bányaigazgatóságok és főbányahivatalok számára kiadott ügykör-szabályozásban foglaltakhoz hasonló feladatai voltak a rézbányai bányahivatalnak. Közvetlenül a Pénzügyminisztérium felügyelete alatt állt az egész korszakon át, ennyiben tehát közigazgatási helyzete is eltért a többi bányahivatalokétól. Az 1900. évi április 1-én kelt, ugyancsak 26 418. számú ügyviteli szabályzata szerint a hivatali főnökét ugyanazon általános feladatok és kötelességek terhelték, mind a főbányahivatali főnököt. A minisztériumi utasítás még külön kötelességévé tette, hogy minden erejét arra fordítsa, hogy az üzem minél előbb jövedelmező legyen. Számvevőségi vonalon a bányahivatal szintén közvetlenül a Pénzügyminisztérium számvevősége alatt állt. Teljesen különálló és a többi kincstári bányahivataloktól és bányaművektől elütő szabályok alapján működött az ugyancsak közvetlenül a Pénzügyminisztérium alatt álló nagyági m. kir. és társulati arany bányamű. A Hunyad megyében fekvő bányamű az osztrák általános bányatörvény alapján részben a m. kir. kincstár, részben a cs. és kir. magán- és családi alap képviselősége, részben egy magántulajdonos között, 1874-ben alakított bányatársulat tulajdona volt. A mű vezetése az ekkor kidolgozott, illetve elfogadott alapszabályok szerint történt. A bányamű legfőbb vezetését és ellenőrzését az alapszabályzat a Pénzügyminisztériumra bízta, a közvetlen vezetésre pedig az igazgatóság szervezését mondta ki. Az igazgatóság alá tartoztak a bányamű tisztjei, altisztjei, munkásai stb. Az igazgatóság hatáskörét meghaladó kérdésekben a Pénzügyminisztérium döntött, természetesen azokat