Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

206 Vörös Antal melyet a részvénytársaság nem is műveltetett. 1909-ben az Almásvölgyben Bozovics község környékén elterülő, valamint a komlói szénmezőknek a Dunántúli Kőszénbánya Rt .-tői történt megvásárlása követte az előző évi akciókat. A pénzügyminiszter 1909 tavaszán az állami kőszénbányászat fejlesztéséről törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé. A képviselőház által elfogadott és 1909. május 2-án szentesített 1909. évi XV. törvénycikk értelmében a megvásárolt szénbányák műszaki fejlesztésére, a vételárra fordított 8 308 783 koronán kívül 27 387 371 koronát szavazott meg a képviselőház. A törvény egyben felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy „a magyar királyi állami szénbányáknál alkalmazott személyzet illetményeit az 1907. évi L. törvénycikk megfelelő alkalmazásával rendeleti úton ugyanúgy szabályozhassa, mint ahogy a magyar királyi állami vasgyáraknál alkalmazott személyzet illetményei szabályoztattak —, és hogy az állami szénbányászat ügyeinek intézésére az állami szénbányák központi igazgatóságát ideiglenesen felállíthassa." Az új igazgatóság a Pénzügyminisztérium kebelében még 1909-ben megkezdte működését, a petrozsényi, vrdniki, komlói és bozovicsi szénbányák igazgatását. Az utolsó központi szakigazgatóság felállítása az első világháború utolsó évében, 1918-ban történt. Az ásványolaj félékről és a földgázakról szóló 1911. évi VI. törvénycikkben szereplő, az állami bányászat képviseletére jogosított hivatal teendőivel a pénzügyminisztérium 1911-ben a Kolozsváron felállított M. kir. Bányászati Kutató Hivatalt, illetve a Nagysármáson működő m. kir. bányászati kutató kirendeltséget bízta meg. (A szakemberek ugyanis ebben az időben úgy vélekedtek, hogy az erdélyi medence alatt gazdag ásványolaj és káliumsó telepek vannak, ezért a kincstár erre a területre helyezte az ásványolaj-kutatás súlypontját.) A kolozsvári kutató hivatal 1918 nyaráig látta el a fenti feladatokat. Ekkor ugyanis a pénzügyminiszter, az uralkodótól nyert felhatalmazás alapján, a közvetlenül a minisztérium alá rendelt m. kir. bányászati monopóliumok és bányászati kutatások központi igazgatóságát állította fel. A központi igazgatóság feladatát a felállításáról szóló miniszteri rendelet az alábbiakban foglalta össze: „hasznosítható ásványelőfordulások bányageológiai felkutatása, amennyiben nem meglévő érc- és szénbányákkal közvetlen kapcsolatban és azok közvetlen környékén végzendő kutató munkálatokról van szó. Hatáskörébe tartozik a földgáz, ásványolaj és kősó (káliumsók) bányászata és értékesítése —, ideértve a sójövedék ügyeinek intézését is —, továbbá a magán földgáz- vagy ásványolajbányászat műszaki ellenőrzése és minden adminisztratív teendők végzése, amelyeket az 1^11: VI. te. az állami bányászatot képviselő hivatal hatáskörébe utalt." A rendelet további része azonban kimondotta, hogy a sótermeléssel összefüggő ügyek átmenetileg még a Pénzügyminisztérium illetékes osztályainak a hatáskörében maradnak. E pontnak a módosítására aztán már nem is kerülhetett sor, az Osztrák-Magyar Monarchia hamarosan bekövetkező összeomlása következtében. 6. A bányaigazgatóságok feladatai A bányaigazgatóságok feladatait és hatáskörét a minisztérium igen részletes és aprólékos kérdésekre is kiterjedő rendelkezésekben írta elő. A kiegyezés után a bányaigazgatóságok hatáskörének első szabályozása 1874-ben, a 35 958 PM sz. alatt kiadott