Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

198 Vörös Antal ügyeket intézte és 1909. július 1-től ennek személyzete azonos volt az állami szénbányák központi igazgatóságának a személyzetével. Ez az átszervezés, illetve az ügyosztályok elnevezésének változtatása az állami vasgyárak igazgatását illetően nem puszta formai változást jelentett. Korábban ugyanis az állami vasgyárak központi igazgatójának a felterjesztéseit a minisztérium említett ügyosztályaiban tárgyalták, maid pedig az aláírásra illetékes főosztályvezető tanácsos, vagy államtitkár, illetve a miniszter elé került az ügyirat. 1908-tól kezdődően a minisztériumi ügyosztály és a központi igazgatóság azonos lett, tehát az ügyintézést egy fázissal rövidítették. A központi igazgatóság ettől kezdődően mint minisztériumi ügyosztály készített javaslatokat azon ügyekben, melyek elintézése a minisztérium számára volt fenntartva. A kincstári bányaigazgatást is érintő újabb átszervezés a minisztériumban 1917-ben történt. Ekkor a VII. főosztályt megszüntették és a XIV., XIV/v. és XIV/sz. ügyosztályokat főosztályi rangra emelték VII., VII/v. és VII/sz. jelzéssel látva el őket. 1918-ban azonban az ásványolaj és földgázbányászati kutatások irányítására külön főosztályt szerveztek, amely a minisztérium X. főosztálya lett. Midőn 1918 nyarán felállították a bányászati monopóliumok központi igazgatóságát, az valójában a már működő főosztállyal lett azonos. A Tanácsköztársaság leverése után a minisztérium belső szervezetéről és ügybeosztásáról szóló első, 1919. augusztus 30-án kiadott, 8291/1919. számú rendelet értelmében a kincstári bányászati igazgatás ellenőrzésével a XV. főosztályt bízták meg. A főosztályon belül a XV/a. ügyosztály volt az állami bányászati monopóliumok és bányászati kutatások központi igazgatósága, a XV/b. ügyosztály pedig az általános állami bányászati ügyekkel foglalkozott, a XV/c. ügyosztály az állami szénbányák központi igazgatósága gyanánt, a XV/d. viszont a vasművek központi igazgatóságaként működött. 1923-ban az állami szénbányák központi igazgatóságának a működését beszüntető 14 296. számú pénzügyminiszteri rendelet értelmében az igazgatóság hatáskörét a minisztérium XV/b. ügyosztálya vette át. 1925. július 25-től kezdődően, midőn a 4250/ME számú kormányrendelet alapján am. kir. vas-, acél- és gépgyárak üzletvitelének ellenőrzését a Kereskedelemügyi Minisztériumra ruházták, a minisztériumban a IX. szakosztály vette át a gyár ügyeit, s a szakosztály azonos volt a vasgyáraknak a Kőbányai úton lévő igazgatóságával. A Pénzügyminisztérium felügyelete alatt maradt kincstári bányászati ügyeket a minisztériumi ügyosztályok hatáskörének 1927-ben történt módosítása alkalmával kiadott ügykörjegyzék szerint a XV., vagy bányászati főosztály látta el. A főosztály két ügyosztályra oszlott, s közülük a XV/a. ügyosztály a fémbányászat, fémbeváltás, fémjelzés és fémfeldolgozás ügyeivel foglalkozott. Ugyancsak a XV/a. ügyosztály végezte azokat a feladatokat, melyeket az 1911. évi VI. te. az ásványolaj- és földgázkutatást, illetve -bányászatot illetően az államra ruházott. Ennek az osztálynak a hatáskörébe tartozott még a soproni bányamérnöki főiskola fölötti felügyelet is. A XV/b. ügyosztály a komlói kőszénbánya munkáját ellenőrizte és irányította. 1935-ben az Iparügyi Minisztérium felállítása után a két ügyosztály hatásköréből csupán a fémjelzés és fémbeváltás maradt meg a Pénzügyminisztériumnál. Az Iparügyi Minisztériumon belül a X. szakosztály irányította az állami érc- és szénbányászatot, és a fémfeldolgozást. A X. szakosztály hatáskörébe tartoztak még az állami bányászati kuta-