Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 191 Az első világháború befejeződése után az országban lévő szénhiány miatt egyre több vállalkozó próbált szerencsét a szénbányászattal. A gomba módra szaporodó kisebb-nagyobb vállalkozások engedélyezése ismét megnövelte a budapesti bányakapitányság munkáját. Ezért a trianoni békeszerződés után szükségessé vált bányahatósági területrendezés során a Pénzügyminisztérium új bányakapitányságok felállítását rendelte el. A Pénzügyminisztérium 1922. évi július 17-én kiadott 113 066 számú és ez év szeptember 1-én életbelépő rendelete a miskolci és pécsi bányabiztosságokat bányakapitányságokká alakította át, Salgótarjánban pedig új bányakapitányságot állított fel. A rendelet az egyes bányakapitányságok kerületi beosztását az alábbiakban szabta meg: 1. A budapesti bányakapitányság alá tartoztak Békés, Csongrád, Fejér, Győr, JászN agy-Kun-Szolnok, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Veszprém vármegyék, továbbá Arad, Bácsbodrog, Bihar, Csanád, Esztergom, Hajdú, Hont, Komárom, Mosón, Sopron, Vas és Zala megyéknek a békeszerződésben megállapított országhatáron belül fekvő területe, végül Heves megye a pétervásári járás Terna pataktól nyugatra eső részének kivételével és Nógrád megyének a nógrádi, sziráki és balassagyarmati járásai. 2. A miskolci bányakapitányság alá került Borsod megye, továbbá Abaújtorna, Bereg, Gömör, Szabolcs, Szatmár, Ung és Zemplén megyéknek a békeszerződés értelmében megállapított országhatáron belül maradt területe. 3. A pécsi bányakapitányság hatáskörébe Somogy és Tolna megyéket, továbbá Baranya megyének a békeszerződés értelmében megállapított országhatáron belül fekvő területeiéit sorolták. 4. A salgótarjáni bányakapitányság alá csak Nógrád megye salgótarjáni és szécsényi járása, továbbá Heves megye pétervásári járásának a Tama pataktól nyugatra eső területe került. Az új bányakapitányságok felállítását és a hatáskörük alá tartozó terület beosztását szabályozó pénzügyminiszteri rendeletet hamarosan az 138 090 számú pénzügyminiszteri rendelkezés követte, mely a Heves megye hatvani járásában fekvő Nagybátony, Maconka és Dorogháza községeket a budapesti bányakapitányság kerületéből a salgótarjáni bányakapitánysághoz csatolta. A bányakapitányságoknak ez a területi beosztása változatlanul fennállt 1938-ig. 1938-ban az első bécsi döntéssel Csehszlovákiából Magyarországnak ítélt területek megszállása után rendezni kellett e részek bányajogi és bányászati közigazgatási viszonyait. Az 1938. december 3-án kiadott 8 830 számú ME rendelet a Magyarországon hatályban lévő bányatörvényt és az olajtörvényt e területekre is életbeléptette, s egyben Rozsnyón bányabiztosságot állított fel. A rozsnyói bányabiztosság a miskolci bányakapitányság alá tartozott. Kárpátaljának 1939 tavaszán történt megszállása után az 1939. június 30-án kiadott 6 680 ME számú rendelet szabályozta e terület bányászati viszonyait. A rendelet egyrészt életbe léptette a Magyarországon hatályban lévő bányatörvényt és olajtörvényt, másrészt kimondotta, hogy Kárpátalján bányaügyekben az elsőfokú bíráskodást a rimaszombati törvényszék és a rimaszombati járásbíróság gyakorolja, a bányászati közigazgatási teendőket pedig átmenetileg a rozsnyói bányabiztosság látja el. A visszacsatolt területek bányászati közigazgatását az 1939. július 27-én kiadott 26 910 számú iparügyi miniszteri rendelet szabályozta véglegesen, megszüntetvén a rozsnyói bányabiztosságot,