Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

190 Vörös Antal továbbiakban —, amely a bányászat, az energiagazdálkodás és az ipar között természettől fogva fennáll, indokolja e termelési tényezők működésének egységes intézését. A kereskedelemügyi tárca keretén belül az ipari igazgatásnak az ipar fejlődésével rohamosan növekedő feladatait kielégítően ellátni ma már nem lehet s az ipari termelés ügyének ellátását függetleníteni kell az értékesítés ügyeitől." Az 1935 júniusában kihirdetett törvény első paragrafusa kimondotta, hogy „a kereskedelemügyi miniszter hatáskörébe tartozó ügyek két miniszter, éspedig egyfelől az iparügyi, másfelől a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter között oszlanak meg." A törvény második paragrafusa értelmében pedig a minisztérium (tehát a kormány) rendeletileg határozza meg, hogy a kereskedelemügyi miniszternek a jelen törvény hatálybalépésekor fennálló hatásköréből mely ügycsoportok, igazgatási ágak, hivatalok, intézetek és intézmények kerülnek az iparügyi, és melyek a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hatáskörébe. Ugyancsak a minisztérium rendelettel állapítja meg azt is, hogy mely állami üzemek, intézetek és intézmények kerülnek át más miniszter hatásköréből az iparügyi, illetve a kereskedelem- és közlekedésügyi miniszter hatáskörébe, továbbá azt, hogy a bányászati és vele kapcsolatos ügyek tekintetében az iparügyi miniszter a pénzügyminisztert és más minisztert megillető hatáskört mennyiben vesz át." A minisztérium 7.500 ME sz. rendeletében intézkedett a törvény végrehajtásáról. A rendelet első paragrafusa kimondotta, hogy a törvény 1935. augusztus 1-én lép életbe, az új miniszterek akkor kezdik meg működésüket. A második paragrafus pedig az iparügyi miniszter hatáskörét illetően a következőket mondotta: az iparügyi miniszter jár el a bányászati közigazgatás ügyeiben, az energiagazdálkodással kapcsolatos ügyekben, a pénzügyminiszternek a jelen rendelet hatálybalépésekor az állami bányászatra és az állami bányászati kutatásra, a középfokú bányászati szakoktatásra és mindezen ügyekkel kapcsolatos hivatalokra, intézetekre, intézményekre, üzemekre stb. gyakorolt felügyeleti és igazgatási jogkörében. A rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő ügyeket az a minisztérium intézte el, amely az ügykört a fenti rendelet alapján átvette. A minisztériumon belül 1935-től 1945-ig az V. szakosztály foglalkozott a bányászati közigazgatással. A kincstári bányászat igazgatása és az általános bányászati közigazgatás irányítása az 1935. évi VII. törvénycikkel ismét egy minisztérium hatáskörébe került. IX. A bányakapitányságok kerületének változásai A trianoni békeszerződés után a régi bányakapitányságok kerületeiből megmaradt területekre nézve szükségessé vált elsőfokú bányahatósági hovatartozásuk rendezése. Már az első világháború előtt gyakran hangzottak el panaszok a bányakapitányságok munkájának lassúsága miatt. Különösen az ügyintézéshez elkerülhetetlenül szükséges kiszállások torlódtak mind nagyobb mértékben. Ezt a torlódást a bányahatóságok személyzetének kis létszáma, és a hatáskörükbe tartozó területek nagysága okozta. A bányakapitányságok munkájának ezen a fogyatékosságán kívánt segíteni 1911-ben a Pénzügyminisztérium, midőn a budapesti bányakapitányság alá tartozó területeken felállította a miskolci és pécsi bányabiztosságot.