Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 189 VIII. Az általános bányaigazgatás szervezete 1920-1945 A Tanácsköztársaság leverése után az ellenforradalom győzelmével a bányák ismét magántulajdonba kerültek s ennek következtében az általános bányaigazgatás szerveinek a feladatait újból az 1854. évi általános osztrák bányatörvény paragrafusai és az ezt kiegészítő későbbi törvények vagy rendeletek szabták meg. De míg az 1867—1918 közötti időszakban számos kísérlet történt arra vonatkozóan, hogy a több szempontból is elavult bányatörvény helyébe új, a bányászat fellendülése számára szabadabb lehetőségeket biztosító törvényt alkossanak és ennek során az anyagi bányajogból fakadó igazgatási mizériákat is megszüntessék, addig 1920 után még csak nyomát sem lehet találni ilyen jellegű kísérleteknek. A Tanácsköztársaság leverése után az általános bányaigazgatás legfőbb hatósága ismét a Pénzügyminisztérium lett. Bár a Pénzügyminisztérium belső szervezete, az egyes főosztályok és ügyosztályok hatásköre és elnevezése az 1920-as években többször is megváltozott, a bányászati közigazgatást e változások nem érintették és egészen 1933. július l-ig a minisztérium XVI. főosztálya látta el a feladatot. 1933 nyarán a kormány törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé a Pénzügyminisztérium bányahatósági jogkörének a kereskedelemügyi miniszterre történő átruházása tárgyában. A javaslat miniszteri indoklása szerint „a bányahatóság jogkörének a kereskedelemügyi miniszterre való átruházását a bányaüzemek és az ipari üzemek hatósági felügyelete között sok tekintetben, különösen pedig üzembiztonsági és munkaügyi vonatkozásokban fennálló szoros kapcsolat" tette szükségessé. Az 1933. évi XXII. te. kimondotta, hogy a „fennálló jogszabályok szerint a pénzügyminisztert megillető bányahatósági jogkör a jelen törvény életbelépésétől kezdve a kereskedelemügyi miniszterre száll át." A törvény életbelépésével megszűnt az a sokak által kifogásolt állapot, hogy a Pénzügyminisztérium mint az ország legnagyobb bányavállatainak, a kincstári bányáknak a legfőbb igazgató szerve, mint bányászati főhatóság, egyben önmagát ellenőrizze. A bányászati közigazgatás legfőbb irányítását a Kereskedelemügyi Minisztérium 1933. július 1-én vette át a Pénzügyminisztériumtól. A Kereskedelemügyi Minisztériumon belül a XX. szakosztály hatáskörébe utalták ezeket a feladatokat. Két esztendő is alig telt el, midőn a gazdasági kérdésekkel foglalkozó minisztériumok hatáskörét az 1935. évi iparügyi, valamint a kereskedelem-és közlekedésügyi miniszterről szóló VII. törvénycikkben ismét szabályozták és ennek során a bányahatósági teendők is új tárca alá kerültek. A törvényjavaslat benyújtását indokoló miniszteri előterjesztés a változó gazdasági viszonyokkal magyarázta a tárcák megosztásának szükségességét. „Az általános nemzeti jólét a termelés eredményességének a függvénye — mondja az indokolás —, az eredményesség fokozásának első feltétele pedig az, hogy az egyes termelési ágak kormányzati különállásának a megteremtésével a termelési ágak egyenlő befolyása és ezzel a termelés kiegyensúlyozottsága is biztosítva legyen. A mezőgazdaság ügyeit intéző földművelésügyi miniszter mellett az ipari termelés ügyeinek intézése is önállóságot kíván» és e két egyenrangú gazdasági termelési ág független szolgálatára külön kormányzati ágként önállóvá kell tenni a kereskedelmi és az azzal összefüggő, közlekedési ügyintézést is." „Az a szoros kapcsolat — szól az indokolás a 6 Levéltári Közlemények 1984/2