Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 185 ságnak jegyzőkönyvet kellett vezetnie, a határozatot pedig a feleknek írásban megküldenie (T. 5. § és V. u. 6-7. §). A törvény életbelépésétől kezdve mind a preventív, mind a represszív irányú bányarendészetet a bányahatóságok a sóbányákkal szemben is ugyanúgy gyakorolták, mint a bányatörvény alá eső többi bánya esetében. A bányatörvénynek a munkásügyre vonatkozó rendelkezései, s az e tárgyban később megjelent jogszabályok ettől kezdve ugyancsak vonatkoztak az állami sóbányákra is. A törvénynek a pénzügyminiszter által kiadott 1912. évi 26.482. sz. végrehajtási utasítása értelmében a már létezett állami sóbányák közül s sóvári az iglói bányakapitányság, az aknaszlatinai, a sugatagi és a rónaszéki sóbányák a nagybányai bányakapitányságnak, a marosújvári, désaknai, paraj di, vízaknai és tordai sóbányák pedig a zalatnai bányakapitányságnak a felügyelete és joghatósága alá tartoztak. A végrehajtási utasítás értelmében a már említett nyilvántartási adatokon kívül az állami sóbányák kezelésére hivatott sóbányahivataloknak az illetékes bányakapitánysághoz jóváhagyás végett fel kell terjeszteniük a bányatörvény 200. §-ában megszabott szolgálati és munkarendszabályokat, a társpénztárak alapszabályait és az esetleges élelemtárak szervezeti és ügyviteli szabályait és a már említett nyilvántartási adatokat (V. u. 12.§). Hogy a bányahatóságok a törvényes hatáskörükbe tartozó bányászati közigazgatást, különösen pedig a bányászat feletti állami felügyelet a kincstári sóbányák fölött is gyakorolhassák, a végrehajtási utasítás figyelmeztette a sóbányahivatalokat, hogy a bányahatóságokkal szemben pontosan teljesítsék mindazt, amit a bányatörvény vagy más jogszabályok a bányabirtokosokra nézve megszabtak. Különösen az alábbiak betartására hívta fel a sóbányahivatalok figyelmét: 1. Balesetről vagy más veszélyes eseményről a bányahatóságnak is jelentést kellett tenni. 2. A bányaműnél létesített minden új építményről, vagy új üzemi berendezésről és segédműről, vagy föld alatti gépek felállításának a tervéről a bányakapitánysághoz kellett jelentést tenni, az utóbbiak üzembe helyezéséhez pedig a bányahatóság engedélyét kellett megszerezni. 3. A sóbányászatra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés rendszere ugyan változatlan maradt, de a sóbányahivatalok az évi statisztikai kimutatásokat és üzemi jelentéseket egy példányban a bányahatósághoz is tartoztak megküldeni. 4. A sóbányahivatalok (sóvári főbányahivatal) a bányahatóságok által saját törvényes hatáskörükben kiadott rendeleteket kötelesek voltak végrehajtani. A sóbányahivatalok a bányakapitánysággal rendszerint a felettes főbányahivatal útján érintkeztek, de bányaszerencsétlenség vagy más, sürgős hatósági beavatkozást igénylő ügy esetén közvetlen jelentéssel fordulhattak az illetékes bányakapitánysághoz (V. u. 13. §). A kősó és káliumsó bányászatának a bányaművelés többi ágaitól különböző jogállásából következett, hogy az általános bányatörvénynek számos pontja nem vonatkozott e bányákra. Ezek közül a fontosabbak a következők voltak: 1. A kősó és káliumsó bányászatánál nem volt üzemi kényszer, sem a kutatás, sem a művelés stádiumában. 2. Kutatásnál nem kellett értékesítési engedélyt kérni.