Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

186 Vörös Antal 3. Mivel a sóbányászatnál nem volt bányaadományozás és a telektulajdontól független, s önálló bányatulajdon-alapítás, a sóbányák nem voltak tárgyai a bányatelekkönyvi bejegyzésnek. Nem volt helye továbbá a bányatörvény 112-115. §-ai szerinti összesítésnek és eldarabolásnak sem. 4. E bányászati ágaknál a végleges tulajdonjogi kisajátítást a bányaművelő bármikor kérhette. A kiaknázási jog átruházása esetén is a kisajátítás az állam javára történt. 5. Sóbányászatra bányatársulatokat nem lehetett alapítani. 6. Sóbányák területén áthaladó segédvájást, vagy megyetárnát csak a sóbányászat zavartalanságának a kellő biztosítása mellett lehetett engedélyezni. 7. A kősó- vagy káliumsóbánya terhére nem lehetett bányaszolgalmat alapítani (V. u. 14. §). Az olaj- és a káliumsó-törvény hozatala után a bányaigazgatás terén ismét nem történt lényegesebb változás 1919-ig, a Tanácsköztársaság kikiáltásáig. VII. A Tanácsköztársaság bányaigazgatása A Tanácsköztársaság 1919. március 21-én történt kikiáltása az egész magyar államigazgatás terén alapvető változást vont maga után. A békés úton, véráldozat nélkül győzelemre jutott szocialista forradalommal a munkásosztály vette kezébe a hatalmat. A Tanácsköztársaság kikiáltásában központi szerepet játszott két párt, a Kommunisták Magyarországi Pártja, valamint a Szociáldemokrata Párt megállapodása és a Budapesti Munkástanács döntése alapján a Tanácsköztársaság legfőbb államigazgatási szerve a Forradalmi Kormányzótanács lett, mely 1919. június 14-ig, a Tanácsok Országos Gyűlésének az összehívásáig a törvényhozó és végrehajtó hatalmat is együtt gyakorolta. A Forradalmi Kormányzótanács kebelében a népbiztosságokat a régi minisztériumoknak az ügybeosztása alapján szervezték. így a bányászati közigazgatás központi szerve rövid időre a Pénzügyminisztérium helyébe lépő Pénzügyi Népbiztosság maradt. A tanácsköztársaság kikiáltása után a Forradalmi Kormányzótanács első intézkedései közé tartozott az ipari bánya- és közlekedési üzemek köztulajdonba vétele. Az 1919. március 26-án kiadott IX. sz. rendelet 1. §-a kimondotta, hogy „mindazok az ipari, bánya- és közlekedési üzemek, amelyek munkáslétszáma 1919. március hó 22-én a húszat meghaladta, társadalmi vezetés és munkaellenőrzés alá kerülnek." 2. § „A köztulajdonba átvett üzemeket a Tanácsköztársaság szociális termelési népbiztossága által kinevezett termelési biztosok vezetik." 3. § „A megjelölt üzemekben a munkások ellenőrző munkástanácsot választanak." 4. § „Az ellenőrző munkástanács feladata a proletár munkafegyelem megteremtése, a dolgozó nép tulajdonának védelme és a termelőmunka ellenőrzése." 5. § „A Tanácsköztársaság gondoskodik időnként kiküldött ellenőrei útján minden társadalmi vezetés alá helyezett üzem műszaki és gazdasági legfőbb ellenőrzéséről." 6. § „Ha az ellenőrző munkástanács és a termelési biztos között valamely kérdésben nézeteltérés merül fel, akkor a munkástanácsnak nincs joga önhatalmilag eljárni, hanem panasszal fordulhat a szociális termelési népbiztossághoz, amely a panaszt sürgősén megvizsgálja és haladéktalanul dönt.Döntése kötelező. Amíg nem dönt, addig a termelési biztos rendeletét követni kell."