Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 179 esetében azonban már napi 200 köbméter földgázkiömlés esetében a munkálat további folytatását meg kell tiltani (T. 5. §, V. u. 7.). Ásványolaj vagy földgáz találásáért ellenszolgáltatásra senki sem tarthatott igényt, ellenben annak, aki bányászati kutatás vagy földmunka során bukkant ásványolaj félére, a munka szüneteltetése közben felmerült károkat, ha az állam nem tartott igényt a műre, az igénybevétel esetén pedig a vállalkozó költségeit az állam tartozott megfizetni. A kártérítési költségek összegét bármelyik fél kérelmére a törvény rendes útjának a fenntartása mellett a bányahatóság állapította meg. A bányahatóság a beérkező kérelem tárgyalására határnapot jelölt ki, amelyre mind az államkincstár képviselőit, mind a mű létesítőjét meghívta. Ha ez alkalommal a felek között békés egyezség nem jött létre, a bányahatóság állapította meg a kártérítés összegét a benyújtott számadások alapján. Szükség esetén helyszíni szemlét is tarthatott a bányahatóság szakértők bevonásával. A kártérítés megállapítására vonatkozó eljárásról a bányahatóság jegyzőkönyvet kellett, hogy felvegyen, a hozott határozatot pedig a feleknek írásban kellett kiadnia (T. 5. §, V.u.8.§). 3. Ásványolaj- és földgázfeltárások adományozásánál és az ily telkeknek más bányatelkekhez való viszonyának szabályozásánál Az állam ásványolaj félékre vagy földgázra idegen zártkutatmányban és magántulajdonban lévő bányamérték területén is kutathatott és bányaadományt nyerhetett. Ha az állam vagy az, akire az állam a jogot átruházta, ilyen területen fenntartott ásványt talált, azt tartozott minden ellenszolgáltatás nélkül a zártkutatmány- vagy telektulajdonosnak átengedni. E szabályok alól csupán a magánszemélyek részére (földbirtokostársaság) ásványolaj félék feltárására adományozott bányamértékek voltak kivételek (T.6.§,V.u.l0.§). Az ásványolaj- és földgázfélék bányászatának adományozására beadott kérvényeknél alak, tartalom és felszerelés szempontjából a bányatörvény vonatkozó paragrafusai voltak az irányadók, csupán a feltárás próbadarabját nem kellett beküldeni. A bányajárást a bányahatóságnak ilyen esetekben is meg kellett tartania, s az adományozási kérel.met az általános bányatörvény szabályainak megfelelően elbírálnia. Mivel az állam olaj- és földgázkutatásra vagy bányászatra idegen zártkutatmány, vagy bányamérték területén is kaphatott engedélyt, előfordulhatott, hogy ugyanazon adományozott területen kétfajta bányászat is folyt. Ilyen esetekben a bányahatóságnak kellett szabályoznia a térbelileg összeeső bányaüzemek egymáshoz való viszonyát mind az élet- és vagyonbiztonság, mind az egyes üzemek zavartalan menete biztosításának a szempontjából (V. u. 10—14. §). Létező ásványolajkút vagy földgázkút közelében új kutat vagy aknát csak olyan távolságban lehetett telepíteni, hogy az új feltárás a régi termelőképességét ne zavarja. E távolságot esetről esetre a kellő szakértői vélemények figyelembevételével a bányahatóság állapította meg (T. 14. § V. u. 57. §).