Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

180 Vörös Antal 4. A földbirtokosokat a földgáz tekintetében megillető kedvezményeknél Midőn a Pénzügyminisztérium 1910 őszén közzétette az olajtörvény első tervezetét, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület (OMGE) azonnal éles támadást indított az állami olajmonopólium megteremtését célzó javaslat ellen. Az OMGE nyomására a Pénzügyminisztérium a törvényjavaslatot kibővítette „a földbirtokosokat a földgáz tekintetében megillető kedvezményekről" szóló fejezetekkel és így terjesztette a képviselőház elé, hogy ezáltal a tervezet elfogadásához az OMGE-ben tömörült nagybirtokosok támogatását is megnyerje. Ilyen viszonyok közepette születtek meg a törvény 12. és 13. §-ai, melyek a mezőgazdasági ingatlannal rendelkező földbirtokosok számára vagylagosan kétféle kedvezményt biztosítottak: az állami gázkutakból önköltségen való gázszolgáltatás, vagy a külön gázkút létesítésének a jogát. Ezeket kiegészítette még az országos földgázalap létesítéséről szóló XVIII. te, mely a földgázak hasznosításából eredő állami tiszta jövedelem tíz százalékát a „mezőgazdasági érdekek előmozdítására" rendelte. A törvény 12. §-a értelmében azoknak a földbirtokosoknak és haszonbérlőknek, kiknek az állami gázkutak 7 kilométeres körzetében mezőgazdasági ingatlanuk volt, saját háztartási, saját mezőgazdasági és saját mezőgazdasági ipari céljaikra önköltségen történő gázszolgáltatásra volt joguk. E kedvezményben részesülni akaró földbirtokosoknak a magyar királyi bányászati kutatóhivatalhoz kellett kérvényt benyújtaniuk, honnét a kérelmet véleményes jelentéssel a pénzügyminiszter elé terjesztették. Az állami gázkútból a földgáz elvezetésének a költségei a földbirtokost terhelték, kinek a gázhasználati engedély kiadása után 30 napon belül a vezetési üzemtervet a bányahatóságnál be kellett mutatnia. A gázvezetékeket az illetékes bányahatóság és a bányászati kutatóhivatal bármikor megvizsgálhatta (V. u. 16-33. §). Minden földbirtokos, aki legalább négyezer kat. hold kiterjedésű, nagyobb részben összefüggő mezőgazdasági ingatlannal rendelkezett és a földgázt ennek érdekében akarta felhasználni, saját birtokán földgázkutat létesíthetett. Ugyancsak létesíthettek földgázkutat a kisebb terjedelmű, de együttvéve legalább 4000 kat. holdat kitevő és nagyobbrészben összefüggő mezőgazdasági ingatlanok birtokosaiból alakult társaságok és a tagok valamelyikének a birtokán. A társaság tagjai a gázkút létesítése és fenntartása, s a gázfelhasználás módozatait illetően egymással társasági szerződést köthettek, de ezek érvényességéhez bányahatósági jóváhagyás kellett. A tagok kötelesek voltak az illetékes elsőfokú bányahatóság kerületében lakó meghatalmazottat választani, aki a gázüzemet igazgatta és a hatóságok felé képviselte (V. u. 34-44. §). A bányahatóság a kiállított földgázkutatási, illetve mélyfúrási engedélyt a bányászati kutatóhivatal alútján kézbesítette az illetékes földbirtokosnak vagy társasági igazgatónak. Ha kincstári bányatelek területén terveztek földgázkutat, akkor a bányahatóságnak csak az üzemterv jóváhagyása volt a feladata. A bányahatóságnak mind a kiadott földgázkutatási engedélyekről, mind a kincstári bányatelkeken tervezett földgázkutakról külön nyilvántartást kellett vezetnie. A földbirtokos vagy a társaság a fúrás megkezdésétől a bányahatóságnak és a bányászati kutatóhivatalnak azonnal tartozott bejelenteni. Az eredményes feltárás esetén a bányászati kutatóhivatal a helyszíni vizsgálat megtartása után, ha a terület még adományozva nem volt, az államkincstár nevében