Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 173 12. A bányászati jogosítványok elenyészése, elvonása és az azokról történt lemondás esetén / A bányajogosítványoknak mindenkor egyik alapfeltétele volt a folytonos művelés. Ennek hatósági engedély nélkül történt elmulasztása már századok óta a jogosítvány elvesztését vonta maga után. Ezt a joggyakorlatot az általános bányatörvény továbbra is fenntartotta, s mind a kutatásra, mind a bányaművelésre vonatkozóan részletesen szabályozta és előírta a bányahatóságoknak ezzel kapcsolatos eljárását. A kutatási jogosítvány a bányatörvény 251. §-a értelmében minden határozat nélkül elenyészett, ha azon idő eltelt, melyre az adatott vagy meghosszabbíttatott, és ha a kutató az idő lejárta előtt a meghosszabbítást nem kérte vagy már előbb lemondott róla. Az elenyészés akkor is bekövetkezett, ha a jogosított a kutató-vájást elhagyta, vagy ha jogerejű ítélet által annak elvesztésére marasztalták el. (A.b. t. 252. §) A bányahatóságok a kutatási engedély megszűnésekor a kutatási könyvben az ok megjelölése mellett azt egyszerűen törölték. Ugyanígy jártak el a kutatási engedélyen alapuló zártkutatási jog elenyészése esetén is a kutatási és zártkutatmányi könyvekben. A törlésről értesítették a volt kutatót azzal a figyelmeztetéssel, hogy a kutatás folytatását a jövőben jogtalan bányaművelésnek tekintik. Az értékesítés másolatát az illetékes járási hatósághoz is megküldték a községben való kihirdetés végett. (V. sz. 121. §) Ha az adományozott vájna- vagy külmértékek elvonását jogerejű bírói ítélet mondta ki, a bányahatóság kötelessége volt azoknak végrehajtási becsű és árverés általi eladását lebonyolítani. (Á. b. t. 253. §) A bányaműnek és tartozékainak az árverésig történő megőrzése a tulajdonos kötelessége volt, de a bányahatóság a zár alá vételt is elrendelhette. (Á. b. t. 256. §) Amennyiben az árveréskor vevő nem jelentkezett, vagy még azt az összeget sem ígérték meg, amit a műnek a becsüben foglalt künn fekvő alkatrészei a bányászati jogosítvánnyal való kapcsolat nélkül értek, akkor a bányahatóság az adományozott vájna- és külmértékeket elhagyottaknak, a bányászati jogosítványt pedig elenyészettnek nyilvánította. (Á. b. t. 259. §) Ezáltal az említett mértékek a hozzájuk tartozó vájnákkal és külvájásókkal, a bennük lévő ácsolatokkal stb. együtt szabad rendelkezés alá kerültek. A bányahatóság nemcsak saját följegyzési könyveiből kellett, hogy kitörölje azokat, hanem a bíróság által a telekkönyvből is kitöröltette, az esetleges jelzálogos hitelezőket pedig zálogjuk elenyészéséről értesítette. Az elhagyást a bányahatóságnak a bányamegyei térképen is meg kellett jelölni, az illetékes községi hatóságot pedig a közhírré tétel végett értesíteni. (Á b. t. 260. §) A külső épületek azonban továbbra is az addigi birtokos tulajdonában maradtak, az azokra szerzett zálogjogok változatlanul fennálltak, a bányahatóságoknak pedig gondoskodni kellett a nyilvántartókönyvek megfelelő kiigazításáról. (Á. b. t. 261. §) 1871-ben a földművelés- ipar- és kereskedelmi miniszter a törvény 253-259. §-ait módosította. Ennek értelmében ha az elvonási határozat olyan bányabirtokra vonatkozott, melynek értéke sem a becslés, sem az árverés költségét nem fedezte, a bányahatóságnak az elvonási határozat kihirdetésekor azt is közhírré kellett tétetni, hogy bizonyos határidő alatt zárt vételajánlatokat elfogad. Erről az esetleges jelzálog hitelezőket és volt birtokost is értesíteni kellett azzal a megjegyzéssel, hogy a kitűzött határidőn belül jogukban áll a bányabirtok becslését és elárverezését saját költségükre, a bíróságnál kérni. Ezt a szándékot azonban a bányahatóságnál is be kellett jelenteni, a 5 Levéltári Közlemények 1984/2