Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

174 Vörös Antal meghatározott költséget pedig letenni. Ha ilyen jelentkezők nem voltak, a bányahatóság annak adományozta a bányaművet, aki a legelőnyösebb zárt vételajánlatot tette. A bányahatóság az adományozási levél másolatát kiadva, az új birtokos jogának bekebelezése és az adományozási okmány első példánya semmisnek nyilvánítása iránt hivatalból kellett, hogy intézkedjen. Ha valamely bányabirtokos vájna- vavagy külmértékeiről önként szándékozott lemondani, elhatározását az adományozási okirat mellékelésével a bányahatósággal közölte, ahol amennyiben a műre jelzálogos terheket nem kebeleztek, a művet a nyilvántartókönyvekből törölték és a térképeket megigazították. (Á. b. t. 264. §) Jelzálogos megterhelés esetén a lemondást az illetékes bányabírósághoz kellett áttenni, ahonnét a hitelezőket felszólították a becsű és árverés kérésére. Ha a megállapított határidő alatt becslést és árverést nem kértek, vagy az árverés siker nélkül történt, a bányahatóság a jogosítványt törölte, a bíróság pedig a hitelezőket értesítette a jelzálog elenyészéséről. (Á. b. t. 264-265. § és V. sz. 123. §) A bányabirtok törlése előtt az elhagyott műnél az illetékes politikai hatósággal együtt a szükséges közbiztonsági intézkedéseket meg kellett állapítani és a tulajdonossal végrehajtatni. (Á. b.t. 266. §) Bármilyen módon enyésztek is el a bányászati jogosítványok, minden térképet és rajzot, melyek az elhagyott műre vonatkoztak, megőrzés végett a bányahatóságnál kellett leadni. Ezeket a vájás új felvevője megszemlélhette és lerajzolhatta. (Á. b. t. 267. §) Ha a volt birtokos a térképeket és rajzokat nem adta át és a bányahatóság tudott azok létezéséről, vagy bíróság útján értesült róla, akkor felszólította a kötelességének teljesítésére. Ennek sikertelensége esetén a politikai hatóságot kérte fel az iratok elvételére. (V. sz. 125. §) Végrehajtás és csőd esetén a bányahatóságok feladata elsősorban az volt, hogy a társládák kezelésének a felügyeletéből következő kötelesség alapján azok vagyonának megrövidítését megakadályozzák. A bányahatóságok gyakran még olyan helyzetbe is kerülhettek, hogy a bányatulajdonosokat vagy bányamunkásokat jogaik védelmére kellett figyelmeztetniük, ami mint vádhatóságoknak, mindenkor kötelességük volt. (V. sz. 126. §) V. A bányabiztosságok feladatai A bányabiztosságok feladatait és hatáskörét 1867-ben a rozsnyói és gölnicbányai biztosságok felállítása alkalmából a Földművelés- Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium rendelete a következőkben szabályozta: 1. § A bányabiztosság hatásköréhez a következő ügyek önálló elintézése tartozik; a) minden kutatási és szabadkutatási ügyek, az ezekben előforduló villongásokkal együtt; b) adományozási és engedélyezési folyamodványok folytán, továbbá a bányakapitányságok helybenhagyásának vagy eldöntésének bányatörvényileg fenntartott ügyekben előforduló előleges vizsgálások, szemlék és tárgyalások; c) földszinti telkeknek és vizeknek bányászati vállalatokra való átengedése iránti tárgyalások; d) bányatelkeknek felmérése, határainak kijelölése és megnyitása a bányakapitányi utólagos jóváhagyás fenntartásával: ellenben az általános bányatörvény 282. §-a