Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 171 számlát terjesztett a bányakapitány elé. A felek kérésére tett kiszállások alkalmával sem lehetett többet elszámolni, mint a hivatalos kiküldetéseknél. (V. sz. 119. §) Az" ország bányászata az általános bányatörvény megalkotásától és a bányahatóságok felállításától a múlt század végéig jelentősen fellendült. Természetesen e fellendüléssel egyenes arányban növekedett a bányahatóságok feladatainak száma is. A bányahatóságok személyzetét azonban nem növelték az ügyek számának emelkedésével arányosan, minek következtében legtöbb bányahatóságnál összetorlódtak az elintézetlen kérdések, főleg a külső munkák. Ennek megszüntetésére a Pénzügyminisztérium 1897-ben az államkincstár bányavállalatainál dolgozó bányamérnökök közül bocsátott a bányakapitányságok külön kérelmére és csak külső mérnöki munkákra egyeseket e hatóságok rendelkezésére. A kincstári bánymérnökök csakis magánfelek adományozási, vagy más, külméréssel egybekötött kicövekelési és határviszály ügyeiben végezhettek mérnöki teendőket,, ott is csak akkor, ha a kincstár mint bányavállalkozó nem volt érdekelve. Ilyen esetekben is az adományozás vagy a határozat a bányakapitányságot illette. A bányatörvény minden áthágása miatt a büntető eljárás és a vádlott meghallgatása után az ítélethozás a bányahatóságot illette. (Á. b. t. 228. §) Büntetést sohasem volt szabad addig kiszabni, míg a vádlottat igazolásra föl nem szólították. A felszólítást a perrendtartás szabályai szerint kellett kézbesíteni és ennek során az igazolás beterjesztésére megfelelő határidőt kiszabni. Az ítélet kiszabására csak a bányakapitánynak volt joga. (V. sz. 115. §) A bányahatósági ítéleteket szükség esetén a politikai hatóságok révén, az ezeket illető kényszerítő eszközökkel vagy bírósági úton lehetett foganatosítani. Katonai személyek ellen a büntető ítéletek végrehajtására a katonai hatóságokat kellett igénybe venni. (Á. b. t. 232. §) A kiszabott pénzbüntetéseket a bányahatóságnál lehetett lefizetni, honnét annak a társpénztárnak küldték meg, melyhez a megbüntetettnek a bányaműve tartozott. Ha a megbüntetettnek a bányászatánál még társláda nem volt, a büntetési pénzek megőrzéséről annak felállításáig a bányahatóság gondoskodott. (Á. b. t. 233. §)* A bánya- es kohóműveknél történt súlyosabb balesetekről, mint nem magánindítványra üldözendő bűncselekményekről a bányakapitányságok, az 1896. évi XXXIII. tcben foglalt bűnvádi perrendtartás határozatai értelmében kötelesek voltak a királyi ügyész ségnek jelentést tenni. A nyomozó hatóságoknak ilyen esetekben a vizsgálatot lehetőleg a bányahatóság közreműködésével kellett megtartani, s ez utóbbinak pedig kötelessége volt a szükséges felvilágosító adatokat megadni. A felek kérvényeiket a bányahatóságoknál, ha a törvény egyes esetekre vonatkozóan másképp nem rendelkezett, mind írásban, mind szóban benyújthatták. A szóbeli folyamodványokról mindig jegyzőkönyvet kellett felvenni, azt végül felolvasni és a folyamodóval aláíratni. Bármely érkező beadványt csak a hivatalos helyiségben lehetett átvenni, s egyidejűleg beadványi jellel ellátni és az iktatókönyvbe bevezetni. A hivatalfőnök az ügy darabra — ha nem maga szándékozott elintézni - feljegyezte annak nevét, kit a kérdéses ügy elintézésével meg akart bízni. Minden elintézett ügydarab felülvizsgálata, jóváhagyása, illetve kiadása és minden kiadvány aláírása a bányakapitánynak mint hivatalfőnöknek a teendője volt. (V. sz. 114. §) A bányahatóságok határozata vagy *A bányatörvény XIII. fejezete, a 235-250. §-ok pontosan megszabják, hogy az egyes kihágások miatt milyen összegig terjedő pénzbüntetéseket lehetett kiszabni.