Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

170 Vörös Antal tani, s azon esetben, ha az üzletigazgatóság intézkedései nem voltak elegendők, a szükséges intézkedéseket megtenni. (Á. b. t. 221. §) Minden olyan eseménynél, melyek személyek, épületek, telkek, gyógyforrások, kutak, vagy más építmények biztonságát veszélyeztették, a bányahatóság a szükséges óvintézkedéseket a politikai hatóság meghívása mellett kellett hogy elrendelje. A késedelem veszélyes volta esetén azonban a közelebbi, vagy az eseményről korábban értesülő hatóság a szükséges szakértő meghívásával a halaszthatatlan intézkedéseket egyedül is megtehette. Minden művezető köteles volt az ilyen eseményeket a legközelebbi politikai vagy bányahatóságnak azonnal bejelenteni. (Á. b.t. 222-223. §) A bányahatóságok által tett intézkedések végrehajtásának a biztosítása végett, a törvény feljogosította e hatóságokat, ha az ismételt intés sikertelenül maradt, hogy a kellő pénzbüntetést kiszabják, vagy ha a művezető képtelensége a bánya biztonságát veszélyeztette volna, a bányabirtokos költségére a dologértő művezetőt kirendeljék. (Á. b. t. 224. §) A Pénzügyminisztérium 1892-ben külön rendeletben szabályozta a bányakapitányságoknak a bányaművek ellenőrzésével kapcsolatos feladatait. Utasította őket, hogy minél gyakrabban látogassák meg a kerületükben lévő bányaműveket és főként azokat, melyek veszélyesebb voltuknál, vagy nagyobb nemzetgazdasági jelentőségüknél fogva különösebb figyelmet érdemelnek. E szemlék során, melyekhez az illető bányamű birtokosát, vagy üzemvezetőjét is bevonták, a kiküldötteknek főként arra kellett ügyelni, hogy a bányamű az előírt módon folytonos üzemben legyen, hogy az üzemnél a bányatan szabályait meg ne sértsék, hogy a fenntartott ásványokat lehetőleg terjesen lefejtsék, hogy a bánymunkások életét és egészségét lehetőleg kevéssé veszélyeztessék és általában arra, hogy a bányatörvényben és a fennálló szabályokban foglaltakat végrehajtsák. A bányaművek megszemlélésénél a vizsgálatnak az ezek mellett lévő előkészítő vagy feldolgozó művekre is ki kellett terjedni. A szemlék során tapasztalt hiányokat a bányahatóságok kiküldöttjeinek először az üzemvezetővel vagy bánybirtokossal folytatott helyszíni megbeszélés révén kellett kiküszöböltetni és csak ennek eredménytelensége esetén tett a bányakapitányság hivatalos intézkedéseket. Az említett rendelet értelmében a kiküldötteknek a szemlékről szóló mindazon jelentéseit, melyekben a bányaművek üzemi berendezésénél történt nevezetesebb újításokról, tudományos vagy gyakorlati szempontból történt érdekesebb leletekről és feltárásokról volt szó, a minisztériumhoz is fel kellett küldeni. A rendelet felszólította a bányakapitányságokat, hogy általában minden nevezetesebb eseményről tegyenek részletes jelentést, nagyobb balesetekről pedig előzőleg táviratilag értesítsék a minisztériumot. A bányahatóságok felügyeleti joga csak a törvényben megszabott bányarendőri kérdésekre korlátozódott, a bányatársulatok vagy vállalatok gazdasági belügyeibe nem szólhattak bele, mert ez már gyámkodást és az üzem korlátozását jelentette volna. Rablóbányászat, vagy veszélyeztetett üzembiztonság esetén azonban e téren is némi rendelkezési joguk volt a bányahatóságoknak. Magánosok kérésére történő kiküldetések esetén a bányahatóságnak jogában állt az illető féltől előzőleg megfelelő előleg beküldését követelni. A szakértők illetményeit esetről esetre az illetők személyi viszonyaihoz mérten a bányakapitány állapította meg, de ez nem haladhatta meg a bányahatósági kiküldöttét. Minden hivatalos útról a kiküldött tisztviselő mind a maga, mind az esetleg felkért szakértők részére külön költség-