Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 169 olyan vájnamértékektől ellenben, melyek nagyobb vagy kisebb mértéket tartalmaztak, valamint a határközegektől, azok tértartalmának aránya szerint állapítottak meg. Ezt az illetéket mértékilletéknek nevezték. A mértékilleték megállapítása végett a bányakapitányságok illetéki lajstromot vezettek, melybe többek közt a bányatárgy megnevezését, fekvését, a törvényes mértékre átszámított nagyságát és az utána fizetendő illeték összegét, továbbá a tulajdonos vagy meghatalmazottja nevét és lakhelyét tüntették fel. Ezeket a lajstromokat negyedévenként küldték meg az illetékes adóhivataloknak a behajtás végett. A szabadkutatások után 1862 óta fizetett zártkutatmányi díj helyébe az 1885. évi XIV. te. a felügyeleti illetéket léptette, melyet mindig a bányakapitányság által kijelölt adóhivatalnál kellett befizetni. Ha a zártkutatmányi bejelentés után, meghatározott időn belül nem érkezett meg a bányahatósághoz a befizetés igazolása, akkor a bejelentést visszautasították. A zártkutatmány urán fizetendő felügyeleti illetéket sem elengedni, sem mérsékelni nem lehetett. A bánya- és külmértékek után fizetendő illeték mérsékelésére azonban a bányakapitányság indokolt esetben (telepek szegénysége, szétszórtsága, nagy fejtési költség stb.) javaslatot tehetett a minisztériumnak. A mértékilleték teljes elengedéséért szintén nem lehetett folyamodni, a behajthatatlan hátralék leírását azonban a bányakapitányság részletesen indokolva a minisztériumnál javasolhatta. (V. sz. 111. §) 11, A bányahatóságok hatásköre a bányaművelésre való felügyelet esetén és a bányahatóságok általános felatadai Bár a bányatörvény egyes fejezetei és a végrehajtási szabályok, mint láttuk az eddigiekben, részletesen foglalkoztak az egyes kérdéseket illetően a bányahatóságok feladataival és meghatározták annak eljárási szabályait, mégis a törvény XII. fejezete külön összefoglalta a bányahatóságok általános feladatait és ennek során határozta meg magára a bányaművelésre való felügyeletből származó kötelezettségeit is. „A bányahatóságokat a bányaművelés üzlete tekintetében illető felügyelés folytán tartoznak azok a bányatörvény által a bányavállakozókra ruházott kötelességek teljesítése fölött őrködni s mindazon esetekben föllépni, melyekben a bányaművelés fönntartása, vagy annak a köztekintetekhezi viszonyai különös intézkedéseket kívánnak", mondotta a bányatörvény 220. §-a. E feladatok teljesítéséhez szükséges vizsgálatokat a bányahatóságoknak mindig hivatalból kellett megindítaniok. A vizsgálatokat illetően a bányahatóságok kötelességei a törvény értelmében a következők voltak: a) a kiküldöttek révén a járásukban lévő bányákat időről időre megvizsgáltatni és ennek eredményeiről maguknak jelentést tétetni; b) a kiküldöttek által, a hivatali titok legszigorúbb megtartása mellett az üzleti terveket és térképeket megszemléltetni, s a bányamegyei térképeket e szerint megigazíttatni; c) mindazon intézkedéseket kibocsátani, melyek a bányatörvény szabályai megtartásának a biztosítására szükségesek voltak; d) oly veszélyes események beállásánál, melyek elharapózással s ezáltal a bányaüzletre nézve általában ártalmas befolyással fenyegettek, vagy melyek miatt egyes érdekeltek segélynyújtásra szólították fel a bányahatóságokat, a szükséges vizsgálatot megtar-