Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 167 désének a megakadályozására egészségügyi óvintézkedéseket léptetett életbe. Ezek végrehajtásának az ellenőrzése a bányakapitányságok feladata lett. 1908-ban a bányamunkások sztrájkstatisztikájára vonatkozó adatok negyedévenkénti felterjesztésével bízta meg a pénzügyminiszter a bányakapitányságokat. A munkaidőre, gyermekek és nők foglalkoztatására nézve nem lévén törvény, egyes bányakapitányságok az általuk kiadott bányarendőri szabályokban e kérdésekről is intézkedtek. A budapesti bányakapitányság bányarendőri szabályai értelmében a bányamunkásokat 24 órában legfeljebb 12 órai munkára lehetett kötelezni, kivéve a szerencsétlenségek eseteit. A tizenkét és tizenöt év között lévő gyerekek munkaidejét azokon a napokon, amikor ismétlő iskolába jártak 6 órában, más napokon pedig 8 órában szabta meg. A tizenöt és tizenhat év közöttiek munkaidejét napi 10 órában állapította meg, s a bányahatóság engedélyével e munkaidőnek a felét éjszaka is igénybe vehették. 9. A bányatárspénztárak ellenőrzésénél A bányamunkások között a betegségek és balesetek elleni biztosítás végett még századokkal előbb kifejlődött a bányatársládák, az első betegsegélyező pénztárak intézménye. Az összes nagyobb bányavidéken többé-kevésbé hasonló formában meglévő intézményeknek a bevezetését az általános bányatörvény kötelezővé tette, működésüket pedig fő vonásaiban szabályozta. A törvény 210. §-a kimondotta, hogy „a segélyre szorult bányamunkások, nemkülönben azok özvegyei és árvái gyámolítása végett társpénzíáraknak kell létezniök." Minden bányabirtokosnak kötelessége volt- tehát e pénztárak vagy saját bányájánál való önálló felállításáról gondoskodni, vagy pedig e célból a bányahatóság engedélye után más bányabirtokossal egyesülni. Minden felügyelőnek vagy bányamunkásnak azon műnél, melynél dolgozott, a társpénztárba be kellett lépnie, és a megállapított járulékot befizetnie. (Á. b. t. 211. §) A társpénztárak számára a bánya tulajdonosa vagy igazgatósága és a munkások által kijelölt választmány alapszabályokat szerkesztett, melyeket a bányahatóság bírált meg és hagyott jóvá. (Á. b.t. 212. §) A törvény fő vonásaiban azt is megjelölte, hogy az alapszabályoknak milyen kérdésekre kell kitérni. (Á.b.t. 213. §) A bányatárspénztárak jóváhagyott alapszabályainak egy másolatát a bányakapitányság visszatartotta, és az azokról vezetett külön feljegyzési könyvhöz csatolta. E feljegyzési könyvekbe a bányakapitányságoknak azon bányaművet, melynél a társláda működött, továbbá az igazgatóság és a felelős szám vivő nevét, az alapszabályok keltére és megerősítésére vonatkozó adatokat, a vagyonálladékot és a társládát érintő nevezetesebb eseményeket kellett bevezetni. A bányatársládák működésének az irányításába a bányakapitányságoknak nem volt törvényes beleszólásuk, hanem csak felügyeleti joguk. Kötelességük volt a társládák vagyonának biztonságáról és a jövedelmek alapszabályszerű felhasználásáról meggyőződni. A kezelés ellen esetleg felmerülő panaszokat esetről esetre kellett, hogy megvizsgálják, ezenkívül pedig tartoztak időszakonként, de legalább minden három évben a számadásokat ellenőrizni. Ha a számadásokban hiányok mutatkoztak, a bányakapitányságok rendelték el azok megszüntetését, szükség esetén pedig határozatilag mondották ki a hiányzó összegek megtérítését. (V. sz. 103. §)