Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

162 Vörös Antal ügyeletével kapcsolatos feladatait. Ennek értelmében a csatlakozás nélküli, emberi vagy állati erőre berendezett, föld alatti vagy föld feletti bányavasutak építési és üzletrendészeti felügyelete kizárólag a bányahatóságokra tartozott. Drótkötélpályák építéséhez ugyan a kereskedelmi miniszter engedélye kellett, de a pályák építése és állapota fölötti felügyeletet a bányahatóságokra ruházták. A bányaadományban gyökerező jog alapján fenntartott élelmezési raktárakra vonatkozóan 1902-ben a pénzügyminiszter elrendelte, hogy azok számára a vállalkozó által részletes ügyrendet és kezelési szabályokat kell készíteni, s jóváhagyás végett a bányakapitányságnak bemutatni. Az élelmezési raktár üzleti mérlegét és az esetleges nyereség elosztását a bányahatósággal szintén tudatni kellett. Ezenkívül a rendelet a bányahatóságok kötelességévé tette, hogy az általános bányarendőri szemle alkalmával e raktárak munkáját is ellenőrizzék, konkrét panaszok esetén pedig külön vizsgálatot tartsanak. 5. Közös bányaművelés engedélyezésnél • \ Bányákat egy vagy több természetes és jogi személy közösen birtokolhatott és művelhetett az általános bányatörvény értelmében. A törvény és annak végrehajtási szabályai a bányák közös művelésénél használt eltérő elnevezések helyett egységes megnevezéseket vezettek be az egész birodalom területére, a tulajdonviszonyok figyelembevételével. A törvény bányavállalkozóknak nevezte mindazokat, kik bányászati munkához jogosítványt nyertek, tehát a kutatókat, segéd- és megyetárnásokat is. Bányabirtokosok alatt azokat értette, kik adományozás alapján bányászkodtak. A bányamű fogalmához az adományozott bányatelkek és határközök, továbbá minden bányatelekkönyvileg hozzájuk csatolt előkészítők, olvasztók, kohók, külmértékek, utak, tavak, házak stb. tartoztak, és e birtok tulajdonosa a „bányabirtokos", vagy a „bányatulajdonos" nevet viselte. Ha ilyen tulajdon a bányatelekkönyvben hasonló vagy különböző, külön bejegyzett és egyenként is megterhelhető vagy elidegeníthető részekre volt osztva, tehát többeknek a birtokát képezte, ezt a viszonyt a törvény ,/észbirtoknak", azokat, kiknek tulajdonát alkotta, ,/észbirtokosoknak", ezeknek az összességét pedig ,bánya-t-észvény»társaságnak" nevezte. Ha viszont a bányamű a bányakönyvben sem egy, sem több birtokos nevére sem volt bejegyezve, hanem egy bizonyos cég, pl. „Jó remény egyesület" név alatt íratták be a bányakönyvbe, az egyes részeket pedig mint bányarészvényeket csupán a bányahatóságnál jegyeztették fel, amely esetben tehát csak az egészet lehetett megterhelni vagy elidegeníteni, a törvény a részvényeseknek ezt az összességét „bányatársulatnak", az egyes birtokosokat pedig „bányarészvényeseknek" nevezte. (V. sz. 82. §) A bánya részbirtokosainak, ha a közös bányatulajdon használatát és kezelését illetően társulat alakítását határozták el, az erről készített szerződést jóváhagyás végett a bányakapitányság elé kellett terjeszteniük. A bányakapitányság, miután meggyőződött arról, hogy a szerződésben nincsenek a bányatörvénnyel ellenkező pontok, azt jóváhagyta és a hitelesített másolat egy példányát az irattárba helyezte. (V. sz. 83. §) A bányatulajdonnak a törvényben megengedettnél több részre történő felosztásáért beadott bánya-