Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 163 társulati kérelmek fölött a bányakapitányság a főbányahátóság előzetes megkérdezése nélkül nem határozhatott. (V. sz. 84. §) A bányatársulat alakítását a bányakapitányságoknál jóváhagyás és az itt vezetett bányatársulati könyvbe történő bejegyzés végett mindig be kellett jelenteni. (V. sz. 85. §) A jóváhagyás és a bányatársulati könyvbe történt bejegyzés után a bányakapitányság minden egyes részvényesnek bányarészvényjegyet állított ki, mely minden társulati tárgyalás alkalmával igazolásul is szolgált. A bányatársulati könyvbe be kellett jegyezni a társulat cégét, a tulajdonát, az igazgatóság tagjainak adatait, s a részvényesek névsorát címükkel és a részvényekkel. A részvények átírása szintén a bányakapitányságok hatáskörébe tartozott, a bányabiztosságoknak ilyen kérelmeket azonnal továbbítani kellett a kapitányságokhoz. (V. sz. 86—97. §) A bányatörvény 144—156. §-ai általános szabályokat tartalmaztak a bányatársulatok működésére vonatkozóan. Minden társulatnak jogában állt azonban külön alapszabályokat kidolgozni, de ezeket jóváhagyás végett a bányakapitányságokhoz kellett beterjeszteni. Ha a bányakapitányság meggyőződött arról, hogy az ilyen alapszabályok nem ellenkeznek a bányatörvény szellemével és nem akadályozzák a bányaüzem fejlesztését, azokat jóváhagyta, egy hitelesített másolatát pedig az irattárba helyezte, (V. sz. 88. §) Hasonló feladata volt a bányakapitányságnak a társulat által választott igazgatóság részére adott felhatalmazással (V. sz. 89. §), továbbá a társulat feloszlatásáról szóló közgyűlési határozattal kapcsolatban (V. sz. 91. §). Ezenkívül a bányahatóságnak jogában állt a társulati közgyűlésekre biztost kiküldeni. Ha a bányakapitányság közvetve, a bányabiztosság útján, vagy közvetlenül arról értesült, hogy valamely társulati tag részvényjegyéről lemondott, erről a társulati igazgatóságot azonnal kellett, hogy értesítse, egyben közölvén a részvény törlését. Ha a bányarészvényjegyre tilalom volt előjegyezve, a lemondásról előbb az illetékes törvényszéket kellett értesíteni, s a törlést csak az esetben lehetett végrehajtani, ha a bíróság ilyen értelmű nyilatkozatot adott. (V. sz. 92. §) Olyan bányákat, melyek fekvésüknél és hasonló birtoküzleti vagy más viszonyoknál fogva természetes összeköttetésben álltak, bányamegyévé lehetett egyesíteni. A bányamegyék területének a meghatározása és azok alakítása iránti az intézkedés az érdekeltekkel egyetértésben a bányahatóságok feladata volt. (Á. b.t. 11. §) A bányamegyék alakításának a biztosításával a bányatörvény alkotói a bányászat fellendítését igyekeztek előmozdítani. A végrehajtási szabályokban utaltak arra, hogy a bányamegyék alakítása „a bánya- és kohóművek lendületének, hatalmas fejlődésének az áldásos felvirágzásának a csíráját hordja magában" és „nagyszámú közhasznú vállalatok, főfeltárások, segédvájások, tavak, vízvezetékek, utak, szállítópályák, gépek, előkészítő és kohóművek, segélypénztárak, iskolák stb." alakítását teszi lehetővé. Ezért külön felhívta a bányakapitányságokat, hogy a kérdés ezen jelentőségének megfelelően tekintsék feladatuknak a bányamegyék alakításának előmozdítását. Kötelességévé tette a bányakapitányságoknak, hogy kerületükről az egyes bányák berajzolásával készítsenek átnézeti térképeket és tervezeteket az alakítandó bányamegyékről, s ezen tervezeteket a környék tekintélyesebb bányabirtokosainak azzal a felhívással küldjék meg, hogy a környék érdekelt bányabirtokosaival az ügyben tanácskozzanak. Az ilyen tárgyalásokra a bányakapitányságok kiküldték megbízottaikat, kik a tanácskozást vezették, s a bányamegye alakítását szorgalmazták. A felvett jegyzőkönyvet a bányakapitányság részletes