Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 161 hozzájárulásával termelhette ki és használhatta fel. Ilyen jellegű vitás esetekben, ha azok nem bírói útra tartoztak, a bányakapitányság a politikai hatósággal egyetértésben járt el. Csak azon kérdésben, hogy milyen módon, milyen terjedelemben és milyen üzemeszközökkel lehet az említett ásványokat, idegen bányában, annak megkárosítása nélkül nyerni, volt mérvadó a bányakapitányság határozata. Ha a földbirtokos az őt megillető ásványokat külszínen, vagy külön bejárat révén akarta kiaknázni, a politikai hatósághoz kellett, hogy forduljon, ahol aztán a bányahatóság közreműködésével megvizsgálták a vállalatot és az engedélyezésről döntöttek. Ez esetben a bányahatóság feladata csak a bányászat zavartalan űzéséhez és biztonságához szükséges rendszabályok ajánlatára korlátozódott. (Á. b. t. 124-126. § és V. sz. 79. §) Az általános bányatörvény 131. §-a értelmében a bányaadományozás a birtokost följogosította: a) Az ásványtelep további feltárása végett saját telkén belül tárnák, aknák, vájnák és külváj ások nyitására. b) Az ásványok nyerése, kiszállítása és hasznosítása végett lég- és vízvezető készülékek, gépek és műhelyek építésére vagy beállítására. Ezek közé tartoztak az ércőrlő malmok, törőművek, zúzdák, felezőművek, olvasztókemencék, higanyzóművek, kivonó- vagy lúgzóművek, jegesztőművek és a bányaszerszámot készítő kovácsműhelyek. c) A bányászat céljait szolgáló tavak, vízgátak és vízvezetékek építésére. d) Emberek és állatok ki- és bejárására, bányaszükségletek és termékek szállítása végett utak, hidak, vasutak építésére. e) A bányák, gépek, anyagszerek és termékek védelmére, a munkások, felügyelők és művezetők számára pedig lakásul, a fennálló törvények és szabályok betartása mellett, épületek emelésére. f) Saját műhelyeiben a bányászathoz szükséges szerszámoknak saját munkásai által történő elkészíttetésére. g) Saját munkásainak iparszerű nyereség nélkül, a szükséges élelmiszerekkel történő ellátására. Az építési jogok gyakorlására ugyan a politikai hatóságok adtak engedélyt, mégis gyakran előfordult, hogy a bányahatóságoknak az építkezés szükségessége, vagy terjedelme fölötti kérdésben kellett dönteni, az illető hatóság vagy a fél kérelmére. Ilyen esetekben a bányahatóságnak helyszíni szemlét kellett tartania, s nagyobb vállalkozás esetén erre még más külső szakértőt is meghívatnia. (V. sz. 80. §) Külső építkezéseket a bányahatóságnál csak jelenteni kellett, hogy az adományozási könyvbe bejegyezhessék. Ha például egy gépnek a bányában történt felállítását jelentették, a bányahatóságnak csak rendőri szempontból kellett felügyeletet gyakorolnia. De ha a beterjesztett kimutatás és az építési terv alapján a zavartalan üzemeltetés nem látszott biztosítottnak, a bányahatóságnak helyszíni szemlét kellett tartani és e tárgyalás során felvett jegyzőkönyv alapján a rendőri elővigyázati szabályokat elrendelni. (V. sz. 82. §) A nem emberi erő által hajtott gépek fölállításáról, még azt megelőzően kellett jelentést tenni. A bányatörvény a bányavasutakra vonatkozó építési engedélyek kiadását a politikai hatóságokra ruházta. Az 1881. évi, a kisajátításról szóló XVI. te. értelmében a kérdés körül félreértések támadtak, ezért 1898-ban a pénzügyminiszter rendeletben szabályozta a bányahatóságoknak a bányavasutak és sodronykötélpályák építésével és fel-