Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

'56 Vörös Antal Ha az engedéllyel rendelkező kutató a váj ás megkezdése előtt a földbirtokossal a telekért fizetendő kárpótlás ügyében nem tudott megegyezni, a politikai hatósághoz a kutatás megkezdhetése végett beadott kérelem mellett a bányahatósághoz kellett folyamodnia a telek kényszerű átengedése iránti eljárás megindításáért, A kisajátítási eljárást — később ismertetendő módon — a bányahatóságnak azonnal meg kellett indítani. (Á. b. t. 27. §) A bányahatóság engedélye nélkül indított kutatást a bányatörvény jogtalan bányavállalkozásnak minősítette. Ha a bányahatóság ilyen kutatásról értesült, az eltiltás elrendelése mellett a bűnöst 5—100 forintig, ismétlődés vagy más súlyosbító körülmény esetén 200 forintig terjedő pénzbüntetéssel büntethette. (V. sz. 31. §) 2. Adományozás esetén kz általános bányatörvény 40. §-a értelmében aki „a bányahatóság által, a valamely meghatározott kerületen belül előforduló fönntartott ásványokra tulajdonjogot, azoknak a megkívántató műüzlet általi nyerésére feljogosítást, nemkülönben a saját segédvájások vagy megyetárnák előállítására és üzletére jogosítványt" akart szerezni, köteles volt „az első esetben adományozásért, a másodikban pedig az engedélyezésért folyamodni". A bányaadományozások tárgyait képezték a vájnamértékek,

1 a határközegek,

2 külmértékek,

3 a bányaengedélyezésekét pedig a segédvájások,

4 és megyetárnák.

5 (Á.b.t.41.|) Az adományozási kérelmeket írásban kellett az illetékes bányahatóságnál benyújtani. A bányaadományozással járó fontos jogok, valamint az ezt megelőző, az érdekelt felek és az illetékes politikai hatóságok bevonásával tartandó tárgyalások jelentősége következtében az adományozási kérelmek fölött csak a bányakapitányságok dönthettek. Minden adományozásért külön kérelmet kellett beadni. (Lásd még Á. b. t. 49. §) A kérvényhez a föltárás fekvéséről és a kültért is feltüntető térképet kellett két példányban mellékelni, s egyikbe a vájnamérték, vagy mértékek számát és fekvését is be kellett 1 Egy vájnamérték egy meghatározott teret foglalt magában a vájna fölnyitási pontjának síklapján, mégpedig 12 544 négyszögölnyi (45 116,4 m

2

) egyenszög alakjában, s rendszerint végtelen magasságig és mélységig terjedt. A bányamérték legrövidebb oldala 106,2 és a leghosszabb 424,8 m lehetett. (Á. b. t. 42. §) *Az olyan hegyrészeket, melyek adományozott vájnamértékekkel úgy körül voltak véve, hogy azokba rendes vájnamértéket fektetni nem lehetett, határközegeknek nevezték. Ezeket csak olyan bányabirtokosoknak lehetett adományozni, kiknek vájnamértékei határosak voltak. (Ä. b. t. 71-72. §) 3 Olyan fönntartott ásványokra, melyek fövenytorkolatokban, folyammedrekben, külgörgetegekben, torlaszhegyekben, vagy elhagyott régi górcokban fordulnak elő, továbbá a szemes vasércre és a gyepi vaskőre külmértékeket adományoztak. (Á. b. t. 76. §) 4 Valamely adományozott telken kívül oly tárnákat és aknákat, melyek annak előnyös üzletére szolgáltak (segéd-tárnák, segéd-aknák), csak a bányahatóság engedélyével lehetett nyitni. (Á. b. t. 85. §) 5 Olyan bányavállalatok, melyek által egy egész bányamegye tárnákkal fölnyitandó, vagy az ásványtelepek mélyebb körökben föltárandók s azoknak vájása bármi módon könnyítendő, megyetárnáknak neveztetnek. (Á. b. t. 90. §)