Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 1. - Hajdu Lajos: A büntetőjogtörténet kutatásának kihasználatlan lehetőségeiről : a rabtabellák és büntető-perkivonatok történeti forrásértéke / 3–30. o.
14 Hajdú Lajos (aki éjszaka betört a nagyvázsonyi templomba és onnan kelyheket, valamint miseruhákról levágott aranysújtásokat lopott) január 18-án akasztófára ítélte a sedria, ezt az ítéletet is január 21-én hajtották végre. E két súlyos ítélet a tabella 43. és 55. sorában bújik meg, tehát kellőképpen el van rejtve - a Consilium illetékes tanácsosa nem is vette észre és így nem is „verte ki a tüzet" az uralkodói rendelkezés nyÜt semmibevételéért. 34 Végül még egy kritikai megjegyzés a táblázatokról: gyakran találhatók ezekben elemi hibák. Az még érthető, hogy a süketnémának jelzett befogottakról semmi személyi adatot nem tartalmaz egy-egy tabella (ha a néma nem tudott írni, a megyei tisztségviselő sem érthette a szavát); az viszont magyarázhatatlan, hogy Arad egyetlen tabellájában például 5 alkalommal is csupán a befogott személy neve olvasható — egyéb személyi adat (a befogás oka, időpontja stb.) semmi. Egy esetben még a név is hiányzik, a rab megjelölése mindössze ennyi: „szakállas" (barbus), de hogy miért került börtönbe, ki fia-borja és mikor fogták be, milyen büntetésre marasztalták, arról a tabella hallgat. A kutató azonban úgy véli: a szakállas rab szavát meg lehetett volna érteni (nem úgy, mint a némáét) és az ilyen hiányos táblázatokban a rossz megyei igazgatás (a malgoverno) dokumentumait kell „üdvözölni". 3 s 4. Mégis, a fentebb leírtak ellenére a hézagos vagy torz adatokat tartalmazó tabellák gazdag adat-anyagot nyújtanak a megfelelő következtetések levonásához, mert ha valamelyik rovat téves vagy félrevezető információkat tartalmaz (vagy ezek egy része hiányzik a jelentésekből) - a többi még értékelhető. Ha a befogottak-elítéltek életkori adatai nem szerepelnek a táblázatban - ennél a bíróságnál nem lehet ugyan értékelni az életkor és a kiszabott büntetés korrelációit, de a vizsgálati fogság időtartamából, a kirótt büntetések neméből, fajtájából és mértékéből, valamint a többi adatból számos értékes következtetést lehet levonni. Az elmúlt évek során a XVIII. század utolsó harmadának ítélkezési gyakorlatát kutattam, mintegy 600 rabtabella és büntető perkivonat kb. 15 000 befogottjának-elítéltjének adataiból, számos egyéb levéltári forrás feldolgozásából arra kerestem a választ, hogy hazánkban a felvilágosult abszolutizmus időszakában (nagyjából az úrbérrendezés és a magyar jakobinusok kivégzése közötti időszakban) hogyan változott a gyakorlatban a büntetőeljárás valamint az anyagi jog. E munka során természetesen értékeltem e harmadszázad kriminalitásának statisztikai adatait is, azt, hogy a fejlődés milyen tendenciákat tükröz. Az első szembetűnő jelenség, hogy ebben a periódusban Magyarországon jelentősen (mondhatni - ugrásszerűen) megnőtt a valamilyen bűntett gyanújával befogott vagy annak elkövetése miatt elítélt rabok száma. Ezt mutatja az alábbi táblázat is. **Temesre OL, C-43: 1783/Fabiankovics, No.19, pos.107; Zalára pedig OL, C-53: 1786/N0.144, pos.65-1. 35 OL, C-28: 1776/Lad.C, fasc.2, No.23, pos.70.
