Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

A magyarországi bányaigazgatás szervezete 143 nyoknak nem tárgyai és adózás vagy felügyelet tekintetében nem állanak a bányahatóságok alatt —, hanem kizárólag a pénzügyi hatóságoknak és sóbányahivataloknak vannak alárendelve, melyeknek köztekintetből vagy rendőri szempontból való ellenőrzésére csak a politikai hatóságok hivatottak E rendelkezést az 1911-ben hozott, a káliumsóról szóló VII. te. 4. §-a és a törvény végrehajtására kiadott pénzügyminiszteri rendelet hatályon kívül helyezte, s a bányatörvény rendelkezéseit a kősóbányászatra is kiterjesztette. Bányaigazgatásról beszélve mindig a bányászatot és a vele kapcsolatos foglalkozási ágakat: ércelőkészítést, fém- és vaskohászatot, szénelőkészítést és feldolgozást, tehát az ún. szélesebb értelemben vett bányászatot kell érteni. Az általános bányatörvény 131. §-a közelebbről megjelölte a bányászati és kohászati vállalkozás határait, számba vette a bányaadományozás révén a vállalkozó által nyert jogokat. Az említett törvény 131. §-ának b. pontja alapján a vállalkozónak joga volt „az ásványok nyerése, kiszállítása, fölkészítése és hasznosítása, a lég- és vízvezetés végett bárminemű készülékeket, gépeket és műhelyeket állítani, mely utóbbiak közé az ércőrlőmalmok és törőművek, zúzdák, felezőművek, olvasztókemencék, kivonó- vagy lúgzóművek, jegesztőművek és bányaszerszámot készítő kovácsműhelyek számítandók." Ha tehát a bányászat és kohászat a felsorolt keretekben mozgott, a vállalatok csak a bányatörvény rendelkezései alá tartoztak és bányarendőrí, illetve bányahatósági felügyelet alatt álltak. A bányatörvény említett paragrafusa értelmében az adományozás a vállalkozót csak a nyerstermék előállítására és forgalombahozatalára jogosította fel. Ha a bányavagy kohóvállalatok a nyerstermékek feldolgozásával is foglalkoztak, az ilyen finomítóműhelyek és feldolgozóüzemek már az ipartörvény (1884: XVII. te.) és az iparfelügyelet gyakorlásáról szóló törvény (1893: XXVIII. te.) rendelkezései alá tartoztak. Mindezek alapján a bányatörvény rendelkezései alá estek és a bányahatóságok felügyelete alatt álltak: 1. A fenntartott ásványok kutatására, feltárására és lefejtésére szolgáló, vagyis a szó legszorosabb értelmében vett bányaművek. 2. Az ércelőkészítő-művek, vagyis mindazon telepek, amelyeken a bányából kihozott ásványok aprítása, osztályozása és töményítése történik. 3. A szénelőkészítő-művek, szénosztályozó- és szénmosótelepek. A 2. és 3. pont alatt felsorolt előkészítőművek csak az esetben, ha még kereskedelmi forgalomba nem került, tehát közvetlenül a bányából felhozott ásványok aprítását, osztályozását, töményítését vagy mosását végzik. 4. A lúgzás, foncsorozás és villamos kiejtés útján bányatermékekből és kohó középtermékekből nyers fémeket előállító művek. 5. A nyers fémek előállítására szolgáló olvasztókemencék és egyéb készülékek. 6. Azon pörkölőkemencék, amelyekben a fenntartott ásványoknak a 4. és 5. pont alatt felsorolt kohósításához szükséges előműveletet képező pörkölést végzik. 7. A kokszkemencék, ha azokat a szén termelési helyén állították fel. 8. Brikettsajtók, ha azokat szintén a szén termelési helyén állították fel. A nem saját széntelepről eredő szén feldolgozása, abból koksz és brikett készítése az ipartörvény hatálya és az ipar felügy elő ellenőrzése alá tartozott.