Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Vörös Antal: A magyarországi bányaigazgatás szervezete, 1867–1945 / 141–225. o.

142 Vörös Antal vatívabb (az ásványszén jogi helyzetét tekintve), vagy egyenesen feudális jellegű (a bányaigazgatás és bíráskodás egyesítésével) álláspontra kanyarodott vissza. Az országbírói értekezlet határozatait az uralkodó 1861 júliusában szentesítette, ezzel Ideiglenes Törvénykezési Szabályok néven törvényerőre emelte s jogerejük az 1867-es kiegyezés után is fennmaradt. Az Ideiglenes Törvénykezési Szabályok hatálya azonban sem Erdélyre, sem Horvát-Szlavonországra, sem a katonai határőrvidékre, sem Fiume városára és kerületére nem terjedt ki, ezáltal mind a szénbányászat jogi helyzetét, mind a bányabíráskodást tekintve kaotikus állapotot hagyott a kiegyezést követ-Ő alkotmányos törvényhozásra. Az ország egyes területein, sőt, előfordult, hogy egyes vármegyéken belül is a bányászat és bányaigazgatás terén más jogszabályok voltak érvényben. Az ország egyik részén a széntulajdon a földbirtokosé volt, illetve a szenet a földtulajdon tartozékának tekintették, s attól a bányásznak egyezség útján kellett megszereznie, az ország más részein pedig a szenet az osztrák bányajog szerint szabad ásványnak tartották, amihez a földtulajdonosnak semmi köze sem lehetett. Az országbírói értekezlet tehát az anyagi bányajog, a bányaigazgatás és bányabíráskodás terén egyaránt szándékaival ellentétes állapotot teremtett, s a „közhitel" megrendülését idézte elő. A polgári korszak bányászati közigazgatásának fogalmát a kortársak általában kettős értelemben használták. Egyrészt az államhatalomnak a bányászat fölötti általános felügyeletét, másrészt az ország legnagyobb bányavállalkozójának, az államkincstárnak kezében lévő bányák igazgatását értették alatta. A teljesen különböző jellegű feladatkörök összekapcsolása annak a következménye volt, hogy a tárgyalt korszak legnagyobb részében — 1890-től 1933. július l-ig — a Pénzügyminisztérium a kincstári bányaigazgatás irányítása mellett mint bányászati főhatóság az általános bányaigazgatást is vezette. Ez magyarázza, hogy a bányaigazgatást is a pénzügyi közigazgatás keretében tárgyalták, mint a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozó igazgatási ágat. A kicstári bányaigazgatás szervezetét e munka során külön kell tárgyalni az általános bányaigazgatástól. Nemcsak az elütő feladatok, hanem a különböző igazgatási szervezet és a működésük során termelt forrásanyag eltérő jellege egyaránt ezt követeli meg. Ennek megfelelően munkánk is két részre oszlik. Első rész AZ ÁLTALÁNOS BÁNYAIGAZGATÁS I. Az általános bányaigazgatás szervezete 1867-1919 Az általános bányaigazgatás feladatát a bányatörvényeknek minden bányavállalattal és vállakozóval, tehát mind a magánosokkal, mind a kincstárral szembeni végrehajtásáról való gondoskodásban és a bányajogi reformok előkészítésében lehet röviden megjelölni. Kivételt képezett a kőbányászat, mely nem tartozott a bányatörvény rendelkezései alá, továbbá sóbányászat, melyről az általános bányatörvény végrehajtási szabályai a következőképp rendelkeztek: az államnak a konyhasónak mint az államegyedárúság tárgyának a jövesztésére irányuló vállalatai sem kutatási engedélyeknek, sem adoma-