Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
A kotozsmonostori apátság hamis oklevelei 117 ismeretes hiteles forrásból. Minthogy Pál is csupán ebben a hamisított oklevélben fordul elő, tényleges létezését — legalábbis egyelőre — nem vehetjük bizonyítottnak. Talán arra gondolhatunk, hogy ilyen nevű apát száz évvel korábbi szerepeltetésére az 1385— 1406 között működött Pál neve adta az ötletet a hamisítónak. Ebben az esetben a hamisítványt Pál apát halála után és az 1414. évi hiteles átírás előtt szerkeszthették. Végül figyelmet érdemel az oklevél keltezése is, mely a szintén hamisított 1296. június 24-i királyi parancslevél (4. sz. oklevél) dátumának ötlettelen változata. A fentiek elepján ezt az oklevelet is hamisítványnak minősíthetjük. • 3. 1283. augusztus 3. (in Inv. Steph. protomart.) Az erdélyi káptalan jelenti László királynak, hogy 1283. június 23-i parancsára (2. sz. oklevél) Sumus-i Péter fia: János udvari apród és János magister kanonok július 12-én ff 11. a. Divis, apóst.) körülhatárolta a kolozsmonostori apát Mariateluk és Kayanthow nevű birtokát, és e határjeleket a Zomordok-i, Budatelke-i, Gyos-i és Machkas-i nemesek is hiteleseknek ismerték el. DL 37227. Az erdélyi káptalan 1414. IX. 2-i átiratában. Közlés: CD V/3. 153-156. - TFirnh 132-134. - DIR, C, veacul XIII, vol. II. 251—253. (román fordításban). Akár csak az előző oklevél esetében, itt is kizárólag a szövegezés és a tartalmi vonatkozások vizsgálhatók, mert csupán két késői másolat áll rendelkezésre. Az 1568. július 6-i transsumptum azonban formailag ki fogásomat atl an, és ugyanilyennek tekinthető a belefoglalt 1414. szeptember 2-i átíró oklevél is. Érdemes mégis felfigyelni arra, hogy a konvent jegyzője: János deák által 1414-ben bemutatott 1283. évi oklevélről az erdélyi káptalanban szükségesnek vélték leszögezni: pecsétje a régiség miatt némileg megrongálódott. 12 Gyanúsak a határjárással kapcsolatos, teljesen megállapodott, rendkívül csiszolt formulák. Ezek ugyanis a XIII. század végén még korántsem ilyen fejlettek, véglegesek és egyöntetűek. Az itt olvasható formulák, szövegezési fordulatok a XIV. század közepére nyerték el végleges alakjukat és ettől fogva változatlanul így is maradtak a hiteleshelyek középkori gyakorlatában. Elgondolkoztató a protocollum üdvözletformulájában (salutatio) a dominó eorum naturali megfogalmazás. Megfigyelésünk szerint ugyanis a magyar királyokat a XIII. század végén még nem szólították az oklevelekben „természet szerinti úrnak". Ez csak jóval később, I. Lajos uralma idején, a XIV. század közepén jött divatba; mégpedig előbb az udvar világi főméitóságai körében. Innen terjedt át fokozatosan a hiteleshelyi gyakorlatba. Az előttünk ismeretes anyagban 1347-ből való a legkorábbi adat erre a 1 2 . . . licet Ín sigillo propter aníiquitatem aliquam fraeturam paterentur. DL 37227.
