Levéltári Közlemények, 55. (1984)

Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.

118 Jakó Zsigmond megszólításra. Ekkor nevezi természet szerinti urának I. Lajos királyt a nádor.

13 A pozsonyi és veszprémi káptalan 1358-tól, az erdélyi káptalan 1359-tól, a kolozsmonostori konvent 1366-tól és a váradi káptalan 1369-töl kezdve használta ezt a megszólítást.

14 Ennek használata tehát ellentmond annak, hogy oklevelünket 1283-ban megszövegezték volna, és inkább az 1350—60 utáni években való keltezését valószínűsítik. Ugyanerre az időszakra utal a fentebbi megszólítási formula második részének a fogalmazása is {orationum suffragia pro ipsius vita pariter et salute, cum obsequio fidelitatis — életéért és üdvösségéért való imáikat, odaadó hűségükkel együtt). Az 1350-es években különösen Kblozsmonostoron lehetett kedvelt ez a formula, de az erdélyi káptalanban és a leleszi konventben is előfordul.

1 s A szöveg elemzésének tanulságain kívül azonban közvetlen, tárgyi bizonyítéka is van annak, hogy e határjárólevél nem 1283-ból való. 1367-ből ugyanis napjainkig fennmaradt Máriateleke határjárása az erdélyi káptalan hiteles, eredeti oklevelében}

6 Ez a határ leírásában pontosan egyezik az 1283-ra keltezett határjárás első részével, de szó sincs benne Kajántóról. Semmi kétség afelől, hogy az 1283-ra datált oklevelet az 1367. évi hiteles okmány felhasználásával fabrikálták. Ennek az összefüggésnek beszédes bizonyítéka, hogy az 1283-i oklevél is összekeveri a szomszédos Budát a megye másik részében fekvő, távoli Budatelekkel. Ez olyan elírása az 1367-i határjárólevélnek, mely egyedül csak itt fordul elő, és ezt a hamis oklevél megismétli.

17 A hamisító azonban a határleírást nem fejezte be ott, ahol a hiteles szöveg véget ért, hanem Máriateleke határjárását megtoldotta a Kajántóévei, és így kétszeresére nyújtotta a reambulatio szövegét. Erre azért volt szüksége, mert a szomszédok 1367-ben elismerték ugyan Máriateleke határjeleit, de ellentmondottak, amikor az apát megbízottja tovább akarta kimutatni a határt, mivel az egymás közt is pereskedő szomszédos nemesek szintén igényt formáltak a birtok egy részére.

18 Ha az apát ekkor birtokában lett volna az 1283. évi határjárólevélnek, bizonyára felhasználta volna jogigényei érvényesítéséhez. A pereskedés azonban ezekért a jószágokért még 1393-ban is folyt. Az apát ekkor olyan 1379-ben kelt oklevelet mutatott be, amelyben említik Máriateleke és Kajántó határjárólevelét.

19 Ez az oklevél azonban töredékesen maradt ránk, és a tartalmi átírás a határjárás szövegét nem tartalmazza.

20 Nem dönthető tehát el, hogy 1393-ban az 1367. évi hiteles vagy pedig már az 1283. évre keltezett hamisított határleírást mutatták-e be. Ennek ellenére határozottan állítható, hogy az 1283. évi határjáró-oklevél esetében is hamisítvánnyal van dolgunk, mellyel azt kívánták bizonyítani, hogy a szomszédok már egy évszázaddal korábban elismerték a monostor birtokának határait. I3

BánfOkl 1.151. 14

Ub II. 169., 246., 251., 274., 335. - AOkm VII. 26., 178. 15

Ub II. 109,169.,274.,526. - TelOklI. 97., 103. - BánfOklI. 172. - DL 28061. 16

TelOklI. 154-156. -DL 28919. 17

CsörtfeV. 338-340., 342. 18

TelOkl 1.156. ,9

ZsOklI. 3107. sz. 20 DL 28735.