Levéltári Közlemények, 55. (1984)
Levéltári Közlemények, 55. (1984) 2. - Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei / 111–139. o.
A kolozsmonostori apátság hamis oklevelei 115 maga a királyi kancellária sértette volna meg ilyen durván. Magyarázatként tehát az marad, hogy a későbbi időben élt és a királyi okleveles gyakorlatban járatlan hamisító diplomatikailag különböző műfajú két oklevelet igyekezett céljainak megfelelő egységgé összegyúrni — sikertelenül. Szentpétery azt is kimutatta, hogy a hamisító IV. Béla királynak az egri püspökség javára 1261. szeptember 9-én adott kiváltságlevelét gyúrta egybe egy memorialis oklevél szövegével. 5 Ennek bizonyítására a fenti közlésben kurzívval szedettük azokat a részeket, amelyek Béla király egri és állítólagos kolozsmonostori oklevelében szóról szóra megegyeznek egymással. Ha az értelem szerinti egyezéseket is jeleztük volna, még szerényebb lenne az, ami a szövegből a hamisító eredeti termékének tekinthető. Ilyenül voltaképpen csak az apátság birokainak és jövedelemforrásainak felsorolása maradna. Ennek a résznek a valóságos magja azonban aligha vonható kétségbe, noha a birtokok között szerepelnek olyan távolabb fekvő jószágok, amelyek a későbbiek során sohasem bukkantak fel az apátság tulajdonában vagy azok között, amelyekért közel két évszázadon át olyan makacsul pereskedett. Ennek a nehézkes szövegezésű résznek változtatás nélküli ismételgetése más hamisítványokban elárulja, hogy a hamisítók számára ezek a sorok voltak a leglényegesebbek, és minden egyéb csak kendőzésül szolgált. A hamisító egyébként tudatában volt a két különböző természetű mintaoklevél egybeolvasztásából keletkezett ellentmondásnak. Ennek tompítása céljából szövegében az egri minta privilégium szavát a bizonytalanabb tartalmú charta kifejezéssel cserélte fel tákolmánya megnevezéseként. Két különböző mintaoklevél használatát, illetve a hamisító tudatosságát bizonyítja, hogy oklevelében nem adta IV. Béla király címeit, noha azokat az egri oklevél tartalmazza, hanem ebben a tekintetben a memorialis egyszerű formulája után igazodott. Szentpéteryn túlmenően az is felemlíthető, hogy az alábbi vizsgálatok mindazokat a szövegeket is hamisítottnak találták, amelyek társaságában az 1263. évi összeírás reánk maradt. Sokat mond, hogy az apátságnak eme legfontosabb jogbiztosítékát már az 1427. évi leltározás idején sem eredetiben, hanem Károly Róbert király 1324. évi, szintén hamisított átírásában (15. sz. oklevél) lelték fel, 6 és semmi egyéb nyoma sincs annak, hogy eredetiben valaha is létezett volna. Mind az 1263. évi birtokösszeírás, mind pedig az 1324. évi transsumptum szövegét a váradi káptalannal 1424-ben íratták át hiteles alakban, de ez nem maradt fenn. 7 E szövegeket a kolozsmonostori szekularizált konvent 1580. augusztus 27-i átirata őrizte meg. Ezt a transsumptumot, a fejedelem 1580. augusztus 15-i parancsa nyomán Szentegyedi Gergely deák jogügyi igazgató részére állították ki, minden bizonnyal a jezsuiták betelepítésével és az egykori apátsági birtokok nekik adományozásával kapcsolatosan. A mai egész szöveghagyomány erre a XVT. század végi egyetlen másolatra megy vissza. 8 s Ennek szövegét I. Kaprinai, Stephanus: Hungária dipíomatica. Vindobonae 1767 II 257-260. *DL 36403. p. la. 7 Uo. 8 DL 37213.
